Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós Viktor Attila: "Mátrai" fedőnevű ügynök az állambiztonsági szervek szorongatásában
170 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) A Magyar Kormány és a Vatikán képviselői 1987. május 2-9. között tárgyalásokat folytattak a kalocsai, az egri érseki-, a szombathelyi és a szeged-csanádi püspöki székek betöltésének a lehetőségéről. Ennek alapján a Vatikán képviselője — a tárgyalásokon a magyar fél által kifejtett álláspontot figyelembe véve — előterjesztette a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével egyeztetett javaslatát. Hozzájárulást kért a kinevezésekhez és a felmentésekhez. E szerint Dr. Konkoly István gencsapáti plébánost szombathelyi megyéspüspökké kívánják kinevezni. Miklós Imre 1987. május 19-én előterjesztést készített a Minisztertanács elnöke, Lázár György részére, római katolikus főpapi felmentésekhez és kinevezésekhez szükséges előzetes hozzájárulásra. Ebben a következő szerepel Konkoly Istvánról: „Alapos teológiai felkészültségű, lelkipásztori tevékenységét hivatástudattal végző, tekintélyes egyházi személyiség. Társadalmi fejlődésünk hatására továbbfejlődött és erősödött együttműködési készsége és politikai elkötelezettsége. A püspöki kar egyházpolitikai irányvonalát, az állam és a katolikus egyház közötti partneri kapcsolat továbbfejlesztését támogatja.”114 Konkoly István 1987. június 22-én kelt levelében meghívta Miklós Imre államtitkárt, az AEH elnökét az 1987. július 11-én délelőtt fél 11 órakor kezdődő püspökké szentelésére, melyet Dr. Paskai László prímás, esztergomi érsek végzett.115 A kinevezéstől és a püspökszenteléstől tagja lett a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. Konkoly István egészen 2006-ig állt a szombathelyi egyházmegye élén. Az ügynöki munka értékelése Az az információ, hogy „Mátrai” fedőnevű ügynök megegyezik Konkoly Istvánnal, évek óta a szombathelyi egyházmegye papjai és kutatók körében suttogás tárgya volt. Amikor kiderült, mindenki a fedőnevét emlegette és próbálta megfejteni, hogyan, miért kaphatta. Én igyekeztem egy kicsit utánajárni a teljes életútjának, a belügyi szervekkel való kapcsolatának. Könnyen, hirtelen rásüti az utókor valakire, hogy ügynök volt. Tanulmányomban „Mátrai” fedőnevű ügynököt használtam végig, következetesen. Ez nem ítélet, hanem tényközlés. Ugyanis egészében, a teljes életút tekintetében kell vizsgálni „Mátrai” fedőnevű ügynök tevékenységét. Meg kell nézni, hogy milyen hatások érték, milyen környezetbe, milyen helyzetbe került. Fel kell tudni tenni azt a kérdést, hogy „ilyen szituációban én mit tettem volna”. Véleményem szerint nincs jó és rossz, nincs jóindulatú és rosszindulatú ügynök, hanem azt kell megnézni, hogy ártott- e, és ha igen, akkor mennyire. Tennészetesen a fogalmi kategóriát tekint1,4 MOL XIX-A-21 -d 004/1-4/1987. (147. d.) 115 MOLXIX-A-21-b 23. tétel 61399/1987. (390. d.)
