Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
Tengely Adrien: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 15 irányítják.66 De Csernoch Zichy felkérésének is eleget tett és rögtön másnap a felvidéki espereseket szintén bizalmasan felszólította, hogy gyűjtsék össze kerületük papságát és szólítsák fel őket arra, hogy próbálják híveiket a Magyarország melletti állásfoglalásra bírni. Csernoch ebben a levelében — bizonyára számolva szlovák papjaival — kifejtette továbbá, hogy a szlovák katolikusokra milyen veszedelmet jelentene az ateista cseh államhoz való csatlakozás, míg Magyarországon IV. Károly király jogara alatt — még a forradalom előtt járunk! — megkapnak mindent, amit, mint a magyar haza becsületes polgárai, jogosan igényelnek. Példaként felhozza saját életét is: maga is a szlovák nép gyermeke és származása nem volt akadálya annak, hogy a legmagasabb méltóságig jusson.67 Csernoch a forradalom után is folytatta a szlovákok megnyerésére akcióját, bár tudtunkkal erre nem kapott hivatalos felkérést. November 8-án levelet intézett Báthy László nagyszombati érseki helynökhöz, amelyben utasította, hogy hozza a felvidéki papság tudomására a népkormány a nemzetiségek igényeit kielégíteni szándékozó politikáját, és azt, hogy a népnek már — szemben az október végi, az esperesekhez intézett levelével — nem azt kell annyira magyarázni, hogy mit veszítenek a Csehországhoz való csatlakozással, hanem azt, hogy Magyarországon is elnyerhetnek mindent, amit kívánnak. Megjegyzi, hogy a csehek elleni agitáció már azért sem tanácsos, mert velük jószomszédi viszonyt kell teremteni, hogy a békekötésnél ennek gyümölcsét élvezhessék — azonban mint tudjuk, ez meglehetősen naiv elképzelésnek bizonyult. Igaz, a prímás tartott tőle, hogy a magyar politika radikalizálódása és az államforma esetleges megváltozása lazítani fog a vallásos és dinasztiahű szlovák nép Magyarországhoz való hűségén, de felhívta a figyelmet rá, hogy Csehország sem kedvezőbb ilyen szempontból. Gyakorlati tanácsként azt is javasolta a vikáriusnak, hogy a nép felvilágosítását lehetőleg azok a papok végezzék, akik eddig is védték a szlovák nyelv és nemzet jogait, míg akikről köztudott, hogy erősen dolgoztak a magyarosítás mellett, azok tartózkodjanak minden megnyilatkozástól, akiket pedig a szlovák hívek nemzetiségi okokból egyenesen gyűlölnek, azok igyekezzenek más helyre jutni.68 A felvidéki papság október utolsó és november első napjaiban a prímás utasításának megfelelően próbált is tanácskozásokat tartani, azonban ez a zavaros közállapotok folytán egyáltalán nem volt mindenhol kivitelezhető. Ahol sikerült megtartani, mint például Nagyszombaton, úgy gondolták, hogy az lesz a legcélravezetőbb, ha plébániánként gyűléseket tartanak, ahol feltárják a nép előtt az őket vallási és állami szempontból fenyegető cseh veszélyt és biztosítják őket Magyarországon anyanyelvűk és intézményeik szabad fejlődéséről, bár egyes papoktól már ekkor hal66 PL. Csernoch 1918 D/c 4075. sz. 67 PL. Csernoch 1918 D/c 4075. sz. 68 PL. Csernoch 1918 D/c 4075. sz.
