Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfainé Hévizi Józsa: Mezgár Lajos tevékenysége

120

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

szétbontott nagybirtokból nyerne kielégülést [...] Nem volna-e jobb, ha az igénylést egyenesen és kimondottan az egyházi nagybirtokok terhére nyújtanák be?” — írta, és tartva a következményektől nehezményezte, hogy egyes papok részt vesznek a földosztó bizottságokban, és tevékenykednek a nem egyházi jellegű birtokok s házak, házhelyek odaítélésében. Végül papíron az egyes püspökségeknek és egyházi intézményeknek meghagytak egyenként 100-100 hold földet. Anyagi támasz nélkül maradtak a lelkipásztorkodás és az egyházkormányzat szervei, az egyesületek, a sajtó, az egyházi könyvkiadás stb. Az ígért kárpótlás elmaradt.32

Miután a püspöki kar 1944. március 14-i konferenciáján hozzájárulását adta a keresztény párt alakításához, 1944 októberében megalakult gróf Pálffy József elnökletével a Keresztény Demokrata Néppárt. Programul az alakuló gyűlés a Katolikus Szociális Népmozgalom eszméit és programját fogadta el úgy, ahogyan azt Kovrig Béla kidolgozta. Mezgár szerepéről Keresztes így nyilatkozott: „Mezgár fél tüdővel élt, nagyszerű ember volt! Azonnal bekapcsolódott az eseményekbe. Budafok a mozgalom egyik szerveződési központja volt: Mezgárral innen kezdtük a Katolikus Néppárt újraszervezését.”33 „Mezgárral akkor azt mondtuk, hogy tekintettel a szovjet jelenlétre, lehetetlen, hogy egy szociális programú keresztény pártnak a vezetője egy gróf legyen. Készítettünk egy emlékiratot Kerkainak, amit én vittem magammal, amiben azt mondtuk, hogy Pálffy gróf nem lehet a párt vezetője, csak akkor, ha nyilvánosan lemond a grófi titulusáról. Kerkai ezt tapintatlanságnak minősítette, de két hét múlva mégiscsak Barankovics Istvánt választották a párt élére.” A párton belül a konzervatívabb Pálffy-féle és a demokratikusabbnak tekintett Barankovics-féle csoport között a konfliktus szakadáshoz vezetett; Pálffy József, Slachta Margit a Polgári Demokrata Pártot támogatták, míg Barankovicsék a kisgazdákat az 1945. évi választásokon.

32 MINDSZENTI’ JÓZSIT-': Emlékirataim. Bp., 1989. (továbbiakban: MINDSZENTI’, 1989.)

33 Keresztes visszaemlékezése Budafok, 2004.április 8:. P. Kerkai ót szerette volna felkérni pártigazgatónak, hiszen a Horthy-Magyarországgal szemben bizalmatlan oroszoknál egy gróffal szemben több esélye lett volna az elfogadtatásának A kommunisták azonban Keresztes Sándor szerint öt és a KALOT-vezetőket veszélyesnek érezték a keresztényszociális programjuk miatt:

„Kovrigtól páter Kerkai-ig világos volt, hogy a pasztorációra kell most összpontosítani. A vezetéshez tartozott Echardt Sándor, Barankovics Tstván, Michael Vid, Rónay György, Bálint Sándor ók többször találkoztak a lakásunkban. A kolozsvári hadtest vezérkari főnöke, vitéz Almai Béla, Kovrignak jó barátja volt. Amikor Almait kinevezték ide vezérőrnaggyá, a hadi üzemek legfőbb parancsnokává 1944-ben, és megpróbáltam beszervezni a katonai szárnyba, ezt mondta: ’ Amit tesztek, helyes, de vegyétek tudomásul, hogy bennünket a nyugat a teheráni értekezleten eladott a Szovjetuniónak. Mi egy szovjet érdekszférába tartozunk.’ - Később ezt a jaltai egyezményben hozták nyilvánosságra. Tudtuk, hogy az egyháznak is e szerint kell politizálnia. Úgy kellett politizálnunk, hogy lehetőleg minél nagyobb belső szabadságot tudjunk elérni, főleg az egyház számára. S innen jött a konfliktus Mindszentyvel, hogy vége van a közjogi, közéleti egyháznak, és nekünk a pasztorális egyházat kell mindenképpen megmenteni.”