Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon
A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon 51 munkra megyünk”. Ezek voltak az otthoni kegyesség alkalmai, de naponta kétszer volt ima, esetleg prédikáció is a templomban. Istentiszteletet ünnepnapokon kétszer, orgona nélkül, de énekléssel tartottak. Úrvacsorát a sátoros ünnepeken, húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor lehetett, illetve kellett venni.4 A gyermekeket valószínűleg a templomban, istentisztelet után, a hívek jelenlétében keresztelték, mert Magyarországon általában ez volt a szokás. Ott viszont, ahol a házi keresztelés gyakorlata előfordult, mindig nagy viták voltak az ilyen eljárás teológiai problémái felett, márpedig Patakon minden jel szerint nem voltak nézeteltérések azon, hogy érvényes-e a gyülekezeten kívül történt keresztelés. A kátét a lányoknak a gyülekezetben, a fiúknak az iskolában tanították.5 Arról nem maradt adat, hogy felnőtteket hitük tanításairól — amint Kálvin még előírta — kikérdeztek volna. Volt viszont konfirmáció, mint a kálvinista gyülekezetekben rendszerint. Vagyis a kátétanulás befejeztével a kamasz gyerekek „hitet tettek a gyülekezet előtf’, és utána vehettek ők is rendszeresen úrvacsorát. A házasságot a gyülekezet által állított „lánykérők” készítették elő.6 Az ő „szemük láttára” cseréltek keszkenőt a jegyesek. A férfi esedeg gyűrűt is adott. Utána tehettek valamilyen fogadalmat egymás iránti hűségükről, mert a feljegyzések ismételten említenek „hites mátká”-kat. A mátka- ságokat éppen úgy az egyházmegye zsinata oldhatta fel, mint a szabályos házasságokat. Ilyenkor az ajándékokat kölcsönösen visszaküldték egymásnak, ahogyan Pataki Kováts Tamás és menyasszonya például, vagy Beke Margit és vőlegénye, Nagy György tette az egyházmegyei zsinat végzése értelmében.7 Úgy tűnik, a hites mátkák viszonya a szexuális együttélést megengedte, de az ilyen kapcsolatból esetleg született gyermekeket nem tekintették törvényesnek. Taraczközi Zsófi asszony mindenesetre, aki Tóth Istvánnal járt jegyben özvegyen, úgy nyilatkozott a lelkészek gyűlése előtt, hogy „az loncsos fia az ő oldala mellé nem fekszik”.8 Ezek szerint az volt a természetes, ha a jegyesek aludtak együtt. Jóval később pedig, már a katolikus papok rendszeres működése idején, akiknél a házasság tekintetében ugyan sok minden megváltozott, vagyis nem lehetett elválni, több „törvénytelen” gyermek keresztelése alkalmával beírták az anyakönyvbe az apa ne4 1621-ben megjelent kötetében passim. Modern kiadás: Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve. Szerk.: SZUROMI LAJOS - GOMBÁNÉ LÁBOS OLGA. Bp., 1974. 5 A lányok kátétanításáról: Prothocollum venerabilis tractus Zempleniensis 1/1.—4/2.: Liber reditum. — Tiszáninneni Református Egyházkerület Gyűjteményei, (továbbiakban: Prot.Zemplén.) 1/4. 87. p. A fiúkéról az iskolai törvényekben: MÁRTON JÁNOS: A református főiskola története. Sárospatak 1931. 148. p. 6 A házasságszerzés esetei. Prot.Zemplén. 1/2. 227., 169v., 180. p. 7 Az eljegyzés körülményeiről: Prot.Zemplén. 1/2. 227., 179v., 180. p. Visszaküldött jegyajándékok a hites jegyesség felbontása után: Prot.Zemplén. 1/1. 109v., 361. p. 8 Prot.Zemplén. 348. p.
