Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
70 Egyhá2történeti Szemle VII/1 (2006) ja: „Ne adj minket, Uram, a pogányoknak martalékul, ne hízzék tovább is a magyar keresztyénség vérével ez a vérszopó nadály, apadjon el már egyszer a török hold, hadd vetkezze le gyászruháját a sok kereszt, bú, bánat, szenvedés után a szegény magyar maradvány.” Imádság a gyülekezetben (katekizmus, halotti prédikáció) Köleséri Sámuel szendrői, tokaji majd debreceni lelkész imádságos könyvei mellett egyéb munkáiban is közöl imádságokat. 1682-ben kiadott katekizmusa30 tanúsítja, hogy lelkészsége idején a hittanítást is rövid könyörgéssel kezdték, illetve zárták a debreceni nagytemplomban, így szólítva meg az Urat: „Jövel dicsősségedet csecsemők szája által végben vivő áldott Szent Lélek Úr Isten!” A rövid könyörgéseket a katekézis oktatásának alkalmával is a Miatyánk elmondásával tették teljessé. Köleséri művei között megjelent id. Dobozi István 1679. évi debreceni temetésén elmondott halotti beszéde is,31 amelyből kiderül, hogy a gyász-istentiszteleteken is könyörgések tagolták a prédikációt. A beszédet rövid imádság vezette be: „Istenhez való fohászkodás! Jövel, oh jövel siralminkat újjabb-újjabb váratlan keserűségekkel tetéző édes Istenünk! Tölts[d] vigasztalásnak balsamum olajját a megsebessedett lelkekben, minket pedig buzdíts fel örök élet adó drága beszédednek figyelmetességgel s lelki gyönyörűséggel való hallgatására s tanulására. Arnen”, s csak ezután következett a halotti beszéd első része, melyet ilyen, a bűnbánatot hangsúlyozó könyörgéssel fejezett be a temetés szónoka: „De fordítsuk ő rajta való siralminkat, bűneink siratására, s fohászkodjunk a minket megkeserítő Istenünkhez, illyen képpen: Oh, reánk bűneinkért méltán megharagutt s ellenünk felgerjedett, erőss bosszúálló dicsősséges Nagy Felség!... Segélj mostan bennünket drágalátos szent beszédednek idvességessen való hallgatására, tanúlására, szerelmes áldott FiÉrtelmes Catechizalasnak szükséges volta. Avagy, Olly idvességes elmélkedés mellyben a’ gyengék Kérdésekben és rövid Feleletekben való mindenhái Oktatása meg mutogattatik: mellyet a’ Catechizálásnac el kezdésének alkalmatosságával nagyobb épueletnek okáért elöl botsátott, és a’ Debreczeni Nagy Templomban prsedicállott; mostan pedig közoenséges haszonra kinyomtattatott, KÖLESERI SAMUEL D. E. L. P. Debreczenben, Nyomtattatott Rosnyai Janos által. M.DC.LXXXII. [RMK I. 1038.] Istennek s Nemzetnek Végig Híven Szolgáló David Patriarcha. Avagy Olly Halotti idvességes Tanitas; mellyet, amaz nagy emlekezetue ritka példáju, Istenét s Hazáját szeretoe. Debrecen Városának, mind józan tanácsával, mind pedig veszedelmes idoekben való sok nyughatatlanságival s oezvegyekért s Árvákért sok sanyaruság / csak nem halált / szenvedéseivel, sokat szolgált Patriarcha Embernek, Néhai Nemzetes Idősbik Dobozi István Uramnak, A’Debreceni Népnek siralmával loett Tisztességes Temetésinek alkalmatosságával, a’ Ház eloett Kis-Aszszony havának 2. napján 1679-ben prédikállott; mostan pedig szerelmesi kívánságára, a’ meg-holtnak áldott emlekezetinek fenn hagyására s Virtus-inak koevetésire ki-is bocsátott Koeleseri Sámuel, A Debreczeni K. Gyuelekezetnek edgyik Tanítója. Bírák. k. 9. v. 48. Mit csclekedém látátok, siessetek, cselekedgyetek d-is úgy mint én. Debreczenben, Nyomtattatott Rosnyai János áltál, 1679. [RMK I. 2095.]
