Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
Toleranda és intoleranda aló. századi Magyarországon 75 történt 1540-ben, továbbá ugyancsak Petényi Péter volt a főszereplő. Ebből az alkalomból arról tárgyalt, hogy milyen feltételekkel csatlakozzék I. Ferdinándhoz, akihez korábban már kétszer is átállt. A tárgyalásokat a király részéről Thurzó Elek, Perényi személyes és politikai barátja vezette. Ez a két mágnás közeli barátságot ápolt, jóllehet különböző politikai úton jártak. Thurzó a magyarországi politika ismétlődő változásai ellenére következetesen Ferdinánd hűségén maradt. Ügy látszik azonban, egyetértett Perényi pártváltoztatásaival. Kettejük barátsága alapján gondolom azt, hogy Perényi őszintén tárgyalt Thurzóval, Thurzó pedig hitelesen tájékoztatta a megbeszélésekről Ferdinándot. A közeledést valószínűleg a király kezdeményezte, mert a tárgyalások Perényi feltételeinek közlésével indultak. Az első adat Thurzó egyik feljegyzéséből származik, két irat pedig megerősíti; a tárgyalások a vallás ügyével foglalkoztak. Thurzó tájékoztatta a királyt: „Péter uram először is biztosítékot kér felségedtől arra, hogy hitétől soha nem tiltják el, mert jó keresztény, és a keresztény hitet Krisztus által és az O Evangéliuma szerint ismeri.”4 Ferdinánd kifejezetten Trident előtti választ adott. A fennmaradt irattöredék szerint a király elismerte („concedit majestas sua”), hogy Perényi jó keresztény, aki úgy viselkedik, ahogyan mindenkitől elvárható ’’Isten iránti kegyességben és igaz katolikus hitünk szerint”.5 6 A „concedit” szó csak azt jelentheti, hogy Ferdinánd tisztában volt Perényi evangéliumi beállítottságával. Tökéletesen abszurd lett volna, ha a hívő római katolikus király engedi római katolikusnak lenni Perényi Pétert. Hangsúlyozandó azonban ezeknek a tárgyalásoknak a Trident előtti jellege. Ferdinánd a kor majdnem minden kereszténye számára elfogadható módon rögzítette elvárásait, hiszen a katolikus hit követése 1540-ben, amikor még minden felekezet katolikusnak tekintette magát, nem volt kizáró jellegű. Ez a beállítottság különösen elterjedtnek látszik Magyarországon, ahol olyan erősen élt, hogy az első, a svájci reformáció által erősen befolyásolt egyházi rendtartásnak a Confessio Catholica címet adták/’ Perényit Ferdinánd válasza kielégítette. Az ok megint Trident előtti jellegű. Perényi Péter nem kívánt valami új eretnekséget alapítani, vagy táplálni.7 Itt volt az ügy lényege. Garanciát kért arról, hogy az Evangélium szerinti keresztény lehet, minthogy pedig a király nem bélyegezte eretneknek, a tárgyalás megnyugtatóan végződött. A két esemény, amit a 16. századi Magyarországra jellegzetesnek tekintek, a tolerancia jelenlétét két szinten bizonyítja. Az első szint a kegyúr és a gyülekezet közötti viszony, a második a király és a rendek kapcsolata. 4 BUCHOLTZ, FRANZ Bernhard VON: Geschichte der Regierung Ferdinand I. Urkundenbuch. Wien, 1838. 323-324. p. s KEH. III. 470. p. 6 Confessio catholica de preciouis fidei articulis... Debrecen, 1562. 7 EEH. III. 478-479. p.
