Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 89 pett elő.4 Rendeltetése a nevezett településekkel való nyilvánvaló hasonlóság okára is rávilágít. A Győr központú — Alsó-Ausztria tartomány ill. köz- vedenül Bécs védelmére életre hívott — főkapitányság elemeként számon tartott végvár jelentősége a 17. században, leginkább Kanizsa török kézre kerüléséből (1600) következően nőtt meg.5 A Balaton-parti városban 1701 végéig, a török ellenes végvárláncolat feloszlatásáig állomásozott helyőrség, jóllehet Kanizsa 1690. évi visszafoglalásával végvára elvesztette ereded rendeltetését.6 Keszthely település és vára védművei mindazonáltal funkciójukat vesztve még évtizedekkel a hódítók kiűzését követően is idézték a török kor emlékét.7 A 17. században a végvári katonaság jelenléte tehát láthatólag átformálta a földesúri tulajdonban lévő település szerkezetét és külső képét, meghatározó(bb)nak azonban társadalmi viszonyait illetően bizonyult. Keszthely az uralkodó által fizetett ill. úrbéri mentességek fejében katonáskodó fegyvereseinek létszáma ugyanis a század közepére megközelítette a félezret. A katonáskodók és hozzátartozóik így egyértelműen többségbe kerültek a város földművelő ill. iparos és kereskedő népességével szemben.8 A mezőváros társadalmában a fegyverforgatók javára bekövetkezett drasztikus arányeltolódás a városi lét számos területén mélyreható változásokat idézett elő. Becslésünk szerint a város lakosságának mintegy 80 %-át kitevő, öntudatra ébredő katonaközösség („a sereg”) ugyanis kisajátította lakóhelyének önkormányzati testületét, a saját soraiból választott két seregbíróra és esküdtekre bízta annak irányítását.9 A katonakommuna mindemellett a végvári szokásjognak megfelelően részlegesen bírta az ún. kisebb királyi haszonvételekből -(kocsmáltatás, mészárszéktartás stb.) eredő jövedelmeket és más gazdasági előnyöket.10 A katonaság a jobbágytelek állományán kívüli ingatlanok (szőlők, szántók) művelése révén egzisztenciális viszonyait is új alapokra helyezte.11 * Mindezen változások éles határvonalat húztak a mezőváros úrbéres szolgáltatásokra kötelezett jobbágy- és zsellér népessége, ill. az oppidum lakosságának többségét kitevő, privilegizált fegyverforgatók közé. VÉGH FERENC: A keszthelyi végvár építéstörténete (XVI-XVII. század). Pécs, 2002. (továbbiakban: VÉGH, 2002.) 10-17. p. 5 VÉGH, 2004. 40-45. p. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL.) P 287. (= Forgách család gácsi ágának iratai.) Series II. Fase. HH. (43.es) föl. 181-188. VÉGH FERENC: Keszthely praesidiális mezőváros térszerkezete és látképe a XVII. század második felében. A történed városkép-rekonstrukció alternatív módszerei. In: Castrum, 2005. 1. sz. 31-46. p. 2005. 32. p.; VÉGH, 2002. 57. p. 8 VÉGH, 2004. 66-67. p. MOL. P 108. (= Esterházy család hercegi ágának levéltára.) Rep. 37. Fase. B. No. 63. 10 MOL. P 287. Series II. Fase. HH. (43.es) föl. 181-188. MÓL. Magyar Kamara Archivuma (továbbiakban: MKA.) E 158. (= Conscripdones portarum.) Comitatus Zaladiensis.) Tom. LIV. (1664. d.) föl. 679.
