Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
.Hajts le, Uram, füleidet..— Két 17. századi könyörgés 85 Örömmel, lám teljes ez az te ígéreted, az mellyet csak értünk cselekedett Felséged, kiért dicsírtessék örökké te szent neved. Nincsen ebben nekönk semminemő kétségünk, hogy meg nem hallanád mostani könyörgésünk, mert tebenned vagyon hitünk és reménségünk. Igaz ígíreted az[t] tartja szent Úr Isten, hogy ha öszvegyűlönk hárman avagy csak ketten, ott vagy mi közöttünk, meghallgatsz kérésünkben. Örömünk mi nekünk vagyon ígéretedben, nem hagysz el, meghallgatsz az mi könyörgésünkben, megvigasztalsz minket mi keserűségünkben. Reánk, ím tátotta torkát sok pogány nemzet, sőt az álnok sátán ellenönk felgerjedett, kérünk nagy Úr Isten, verd meg ellenségünket. Őrizd meg és segéld meg mi kicsiny seregünket, vegyed szárnyad alá mi gyülekezetünket, minden háborúban oltalmazz meg bennönket. Gyengék vagyunk, Uram, hogyha elhagysz, elesönk, számtalan habok közt csakhamar elmerülönk, ha szent felségedtől mi meg nem segíttetünk. Hallgasd meg, Úr Isten, az mi könyörgésünket, vegyed füleidben sok esedezésünket, hajtsad beszédünkre kegyelmes füleidet. írjad be nevönket, kérünk, az élő könyvben, hogy tégedet áldjunk örökké az mennyekben, téged dicsérhessünk az szép fényes egekben. Szánjad meg immáron mi sok veszedelmönköt, fordítsad el rólunk számtalan ínségünköt, vigasztald és áldd meg mi kicsin seregönket. Tartsad meg, Úr Isten, előttünk járókat, igazgassad, Uram, minden ő tanácsokat, terjeszd rájok lelki és testi áldásidat.
