Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
72 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) népének kegyes Hercegje, így szólván: En pedig és én házam tiszteljük a Jehovát”34 Köleséri az „egyben kötött” könyörgésen az imádság részeinek — vallástétel, kérés és hálaadás — egybekötését vagy összekötését érti: „Mikor jelen vagy a könyörgésben, szorgalmatossan figyelmezz reá, micsoda bűnök vallattatnak meg, és micsoda kérések bocsáttatnak fel, minémű hálák adattatnak Istennek az elvett jókér... Az együvé kötött könyörgésnek egy szájjal és egy szívvel kell lenni. Csel. 1,14.” Ahogyan az eklézsiákban is „egyben kötött” könyörgéseket mondanak, a közös házi imádságoknak is tartalmazniuk kell mind a bűnbánatot, mind a kérést, mind a hálaadást. A házi istentiszteleteken a családfő mintegy előimádkozó vezetésével fohászkodik a háznép, de imádsága hiábavaló, ha a család tagjai nem értik vezetőjük imáját.35 Köleséri az imádság „technikáját” illetően is hasznos tanácsokkal szolgál, nem híve a hosszas könyörgésnek, de a bűnök megvallására időt kell szánni, az előimádkozónak az unalmat is kerülnie kell: „Annyi időt tölts a könyörgésben, hogy akik veled együtt könyörögnek, megilletőd- jenek, de felettébb el ne fárasztassanak a hosszas könyörgéssel. Igen rövid se légy, sem penig unalmas, rövid ne, mert a szívet nem könnyen hozhatni jó karban: az indulatokat sem könnyű megmelegíteni; szükségink sokak, bűneink is sokak, szükség azért, annyi időt töltsünk el, hogy a mi szívünk azoknak és az Isten kegyelmességinek érzésére juthasson: addig térdedrűl felkelni, míg ezek hihetőképpen meg nem lettek, nem igen sokkal tészen többet, mint mikor hozzá fogtál. Ez a siető rövidség megmutatja ez tisztedben való kicsiny gyönyörűségedet és arra való gondodat, melly hamar válhassál meg a könyörgésnek terhétől.”36 Az imádság viszonylagos rövidsége, melynek mintáját a személyes imával sokszor együtt mondott Miatyánk határozta meg, általánosan jellemző a 17. századi könyörgésekre, Samorjai László halászi prédikátor 1636-ban Lőcsén Brewer Lőrincnél megjelent, s a lutheránus vallásgyakorlatból sokat megőrzött református ágendájában szintén követelményként határozza meg a könyörgés rövidségét.37 Josue. Alrv „A gazdának van annyira való tudománya, hogy tudja, mit kelljen kérni, és miképpen, azonban akik véle letérdeplenek az ó szavainak értelmét nem tudják, miképpen kötheük egyben kéréseket és vallástételeket avagy miképpen mondanak Ament arra, amit nem értenek.” Josue. E3r 36 Josue. E4r „IX. Egy ízben nem hosszú beszéddel imádkozunk, eltávoztatván a Pharisaeusokhoz illendő vélekedést, mintha a bő beszédért hallgattanánk meg Istentől: hanem hogy unalmas ne legyen, és lelki buzgóságunkat, belső szűbéli áhétatosságunkat el ne fogyassza a hosszú beszéd, röviden imádkozunk, mondván az Úrtól tanult közönséges imádságunkat a Mi Atyánkat, Mtt. 6. és az szerént bölcs Isten félő emberektől szereztetett egyéb imádságokat is, úgymint Szent Dávidnak Soltárit és egyekét is.” SAMORJAI JÁNOS: Az helvetiai valláson levő ecclesiaknak egyházi ceremoniajokrol es rend tartásokról való könyvetske. Az eggügyüveknek rövid tanétásokra köz akaratból irattatott Samorjai Janos halászi prédikátor által. Lőcsén 1636 Brever Lörintz. [RMNY III. 1654.] 37. p.
