Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
34 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) [3] Asia provincia helytartói között Gratus nevezetűt nem ismerünk. A Polykarpos-akta közlése alapján viszont valószínűsíthetünk egy bizonyos Quadratust - közelebbről a neves smyrnai rhétortól, Aelius Aristeidéstől többször is említett L. Staáus Quadratust (PÍR1, S 640); vö. Aristeid. or. L,63; 71. - ed. Keil), aki Smyrna akkori püspökének, Polykarposnak letartóztatása idején Asia provincia proconsula volt (Act. Polykarp. 21,1.). A Polykarpos- aktában elbeszélt mártírium leginkább Kr. u. 155/156 körüli évekre valószínűsíthető. így minden okunk megvan arra, hogy erre az időpontra keltezzük a montanista mozgalom kezdetét. Vagy közel erre az időpontra, hiszen a kyprosi Salamis metropolitája, Epiphanios az „eretnekségek” ellen írott terjedelmes munkájában (1. ehhez a 89. sz. jegyzetet) a montanista mozgalom kezdeteként Antoninus Pius uralkodásának 19. évét, vagyis a mi időszámításunk szerinti 157. évet jelöli meg (‘Panarion j Haereses XLVIII 1,2.). III. fi] A montanista mozgalmon belül kiemelt jelentőséggel bírt a vértanúságra támasztott, gyakran természetellenesen felfokozott igény. Tertullianus irodalmi formában idéz egy, a Lélektől sugallt montanista „próféciát”, amely kimondja: „Ne akarjatok ágyban meghalni, sem végelgyengülésben, ne kívánjátok, hogy bágyadt lábban végeggétek életeteket, hanem a tanúságtételben, hogy megdicsőüljön, aki szenvedett értetek"-. De fuga IX,4.; Vanyó László fordítása. In: Tertullianus művei. Ókeresztény írók XII (Budapest, 1986), 374. (Latinul: Nolite in lectulis nec in aborsibus et febribus mollibus optare exire, sed in martyriis, uti glorificetur qui est passus pro nobis.) Az effajta montanista „próféciák” üzenetének Tertullianus más beszédeiben is hangot ad: L pl. De anima LV,5. [2] A vértanűságra támasztott igényt a szekta követői részben János Jelenései’-nek egy helyével magyarázták: XX,4. A montanista vértanúkat ebből is láthatóan leginkább az motiválhatta, hogy „az első feltámadás” (vö. Apocal. XX,5.) kiválasztottjai közé kerülhessenek. A vértanúvá válás a római hatóságokkal szembeni kiprovokálása ezért a montanisták egyik jellegzetességének számított. A Smyrna püspökének, Polykarposnak vértanúságát elbeszélő mártírakta közlése szerint: „Egy phryg név sgerint Quintus, aki nemrég érkegett Phrygiából, amikor meglátta a vadállatokat, elbátortalanodott, pedig ő volt ag) aki magát és másokat is arra kénysgeritett, hogy önként adják fel magukat" (Mart. Polycarp. IV.). A történetet, korántsem vé- ledenül, közli Eusebios is: HE IV 15,7. [3] Az itt - terjedelmi és metodikai okokból — csak vázlatosan jelzett témához egészében jó bevezetés (amiként számos továbbgondolásra érdemes szemponttal is szolgál) F. C. Klawiter tanulmánya: The Role of Martyrdom and Persecution in Developing the Priestly Authority of Women in Early Christianity: a Case Study of Montanism, ChH 49,2 (1980), 251-261. A téma egészéhez újabban 1. még W. Tabbemee egy kiváló dolgozatát: Early Montanism and Voluntary Martyrdom, Colloquium XVII (1985), 33-44. f4] Klawiter tanulmányának említése kapcsán, munkám vége felé itt utalnék arra, hogy a nők a montanista mozgalom belső hierarchiájában betöltött szerepe mindvégig jelentős volt, és az is maradt a mozgalom egész története során. (Epiphanios közlése szerint női „presbiterek és püspökök” is voltak a montanista egyház sajátos felépítésű szervezetén belül: pan. XLIX 2,1- 5; vö. Klawiter, i.m. 251.). Minderre itt nem tudtam kitérni. Várakozásaim szerint azonban részletesebben is fogok szólni ezekről a kérdésekről a későbbiek során.
