Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A papok templomából a gyülekezet templomába vezető út
A pap templomából a gyülekezet templomába vezető út 97 gadták el azt a törvényt, ami szerint a püspököknek nincs joguk az egyházi patrónusok papválasztásába beavatkozni.7 Ha a püspök a földbirtokos akarata ellenére iktatott be papot, az adott templom hívei nem voltak kötelesek a tizedet beszolgáltatni. A földbirtokos kizárólagos joga a földjén lévő templomok felett sértetlen maradt mind a reformáció alatt, mind pedig utána. A birtok ura bárkit szabadon kinevezhetett. Választhatott az evangéliumi tanításokkal rokonszenvező papot, és még akkor is megengedhette a katolikus papoknak, hogy folytassák a prédikálást a templomban, amikor ő már nem tekintette magát római katolikusnak. A reformáció pénzügyi vonatkozása, a sokat emlegetett olcsó egyház nem volt téma Magyarországon. A tized beszedését már a reformáció előtt a földbirtokosok intézték. Feltehetőleg azt a tényt használták ki, hogy a tized természetbeni begyűjtése igen nehéz feladat volt. A püspök hivatalnokainak először is személyesen kellett megbizony'osodniuk arról, hogy a parasztok a megtermelt javakat helyesen osztották tíz részre. Ezt követően nekik kellett az egyháznak járó termény begyűjtéséről gondoskodniuk. Végezetül be kellett szállítani a termést, az összeöntözött borokat és az összekevert, különböző gabonaféléket az egyházi úr birtokára. Más kérdés, hogy a természetbeni tizedet hogyan váltották pénzre. Óriási megkönnyebbülés lehetett ilyen módon az egyházi illetékeseknek, amikor a földesurak idővel felajánlották, hogy készpénzben fizetett bérlet fejében a tized beszedését átvállalják. Az eljárás részleteit nem ismerjük. Kezdetben a tized bérbeadása alighanem személyes ügy volt: egy püspök megállapodást kötött egy világi földbirtokossal, vagy a püspök megbízottja a világi földbirtokos megbízottjával. A 15. század végére azonban a tized bérbevétele általánossá vált. 1495-ben törvényt is hoztak róla, és 1547-ben szabályozták a szokásjogot általános érvénnyel.8 Nem világos, hogy a földbirtokosok hogyan húztak hasznot a tized bérbevételéből. Egyetlen nyilvánvaló haszna látszik, az tudniillik, hogy' így távol tudták tartani az egyház képviselőit a birtokuktól. Mivel azonban a 16. századi földbirtokosok nem szoktak öncélú áldozatokat hozni, bizonyosan megtalálták a számításukat. A reformáció idején a földbirtokosok jövedelmének része volt a tized, és ezen a katolicizmus elhagyása után sem változtattak. A protestáns földbirtokosok katolikus társaikhoz hasonlóan gyűjtötték be a bérelt tizedet. Az egyházból kifacsarható anyagi hasznot a lelkiismereti szabadságra szóló hivatkozásoktól függetlenül szerezték meg. A protestáns egyházak semmilyen szinten sem foglalták el a katolikus egyház helyét. Világi értelemben úgy jöttek létre, hogy a földbirtokosok evangéliumi szellemű prédikátorokat engedtek be a templomaikba. Ez 7 1504/26. te. * 1495/27. te.; 1547/35. te.
