Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A papok templomából a gyülekezet templomába vezető út
A pap templomából a gyülekezet templomába vezető út 95 vitákba. A népet ilyen módon félrevezették. Ügy tűnik ugyanakkor, hogy az egyszerű ember helyzete nem mindenütt ugyanolyan volt, mint a német refonnációban. Ami Magyarországot illeti, nagyon jellemző Nagy Szabó Ferenc véleménye: azt írja, a különböző felekezetek azért hízelegtek az egyszerű embernek, mert a nép volt az, aki válogatott a vallásokban. Ez a vélemény első pillantásra abszurd. Ellentmond először is mindannak, amit a hagyományos társadalmak kora újkori parasztjairól leírtak. Ezek a parasztok a téma legtöbb kutatója szerint fatalisták voltak, semmi lehetőségük nem volt sorsuk megváltoztatására. Hogyan lehetne feltételezni, hogy az egyszerű embernek Magyarországon több beleszólása volt a vallás ügyeibe, mint hasonló társainak a reformáció hazájában? Az egyik elfogadható válasz: a tradicionális társadalmakról, illetve a reformációról folyó diskurzus egyelőre inkompatibilis. A kora újkori parasztokról szóló diskurzusban látszólag nincs helye a tudósok fondorkodásain átlátó egyszerű embernek. Sok egykorú adat szól azonban a létezéséről. Balázs Mihály egyik kitűnő munkájában adatok egész sorozatát gyűjtötte róla össze.5 Eredetileg a magyarországi reformáció-dialógus irodalmát vizsgálta. Az itteni dialógusokban ugyanúgy, ahogyan „Karsthans” után mindenütt, egyszerű emberek és papok játszották a főszerepet. Balázs célja eredetileg az volt, hogy a magyarországi darabokat a dialógus irodalom műfajában elhelyezze. Sikerült is felfedeznie az Európa-szerte követett mintát. Bebizonyította, hogy a magyarországi reformáció-dialógus ugyanabból a nyelvileg és társadalmilag igen széles irodalmi alapból ered, mint a dialógus német változata. Ha viszont Balázs monográfiáját úgy vesszük, mint az egyszerű ember irodalmi megjelenésének katalógusát, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy az egyszerű ember a társadalom minden részén és a legkülönbözőbb helyzetekben jelen volt. A tanult emberek ügyeibe beleszóló és a fennálló rendet megzavaró tanulatlan paraszt vagy' iparos egész Európában ismerős jelenség volt. Ez a lábatlankodó alak valamilyen módon mindenütt felborította a jól elrendezett társadalmi hierarchiát. Luther okkal állította középpontba és adta neki a „gemeiner Mann” nevet. Lehet, hogy' a németországi reformáció során tényleg propaganda klisévé vált. Nehéz azonban elképzelni, hogy az ilyen szereplők pusztán a képzelet szüleményei lettek volna; eredetileg valódi személyeknek kellett lenniük. Nem könny'ű megtalálni őket történeti forrásokban. Későbbi időből került elém jó példa. 1636-ban egy' nagyhatalmú katolikus földesúr rendeletet adott ki a birtokán élő lutheránus parasztok kato- lizálására. Néhány faluból fennmaradt az áttérítési eljárás jegyzőkönyve. A jegyzőkönyvek arról szólnak, hogy' jezsuiták kaptak megbízást térítésre és többnyire sikeresek voltak. A makacs lutheránusok számát nem ismerjük. Az azonban kiderül a forrásokból, hogy' néhány jobbágy nyíltan ellenállt. s Bai.á/S MIHÁLY: Teológia és irodalom. Bp., 1998.
