Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
30 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) alapvetően egyházon belüli mozgalom156 volt. Közelebbről egy olyan — alulról szerveződő, s jobbára spontán fellépő — egyházon belüli mozgalom, amely az eszkatologikus várakozások felidézésével a korai keresztény gyülekezetek szellemét kívánta visszahozni a monarchikus episzkopátus mind intenzívebbé váló térhódításának idején. Ha akarjuk, a montanizmus így egyfajta válasznak is tekinthető a „nagyegyház” mindinkább kiépülő hierarchiájára, bűnbocsánatára, s a korai idők gyakorlatától mindjobban különböző szervezeti elveire... A szerveződő püspöki egyházakkal ellentétben a montanisták a hittestvéreiket gyakorta üldöző Római Birodalommal sem akartak megbékélni. A hit fennmaradásának zálogát nem a római állammal való (perspektivikus, majd mind inkább tényleges) együttműködésben látták. E helyett szilárdan meg voltak győződve arról, hogy a hit megőrzése csak azon az úton biztosítható, ha meg tudják őrizni az egyház tisztaságát. Kiváltképp Montanos egy Tertullianusnál irodalmi formában megőrződött mondása tanúsítja ezt. Az egyház — ezt mondta volna a ’Paraklétos’ —, megbocsáthatja a bűnöket. O azonban nem akar ekként cselekedni, nehogy mások is vétkezzenek (Tért., de pud/icitia/. XXI,7.).157 A montanisták a társadalom fennálló rendjét sem tudták elfogadni. A mártírium tudatos vállalásán158 túl azonban tevőlegesen nem léphettek fel ellene. Reményeiket így egy, a jelenvalón túl létező világba helyezve, várták a Megváltó eljövetelét. A kiváló egyháztörténész, August Strobel egy megállapítását idézve zárnám az eddig mondottakat. Carl Andreren159 és Kurt Aland60 korábbi megállapításainak összegzésével Theofried Baumeister helyesen mutatott rá — állapítja meg Strobel —, hogy „a montanizmus újszerű voltát azzal magyarázhatjuk, agt a tényt pedig, hogy éppen Phiygiában alakult ki eg a mozgalom, leginkább akkor érthetjük meg ha úgy fogjuk fel, mint egy elgárt vidékről kiinduló olyan ellenmoggalmat, amely a városi közösségek ag egyhág missziós tevékenysége érdekében sgükségessé vált hellénigálódási folyamata ellen irányult. Ag egyhág — mondja Baumeister — éppen lemondani késgült önazonosságáról. A montanizmus vdlasga ag volt erre, hogy ag egyhági identitás egen aspektusát tette saját legbensőbb lényegévé. A keresztény történelem kerekének megállítására, vagy még inkább visszaforgatására irányuló kísérlet volt eg, egy, a forradalmi kongervativigmus vonásait vise„Bine [...] innenkirchliche Bewegung”. Iákként határozta meg ezt már A. von Hamack is: „Die Mission u. Ausbreitung des Christentums” II (19244), 930(sk). Latinul: Potest ecclesia donare delictum, sed non faciam, ne et alii delinquant. Vagyis — vallja maga is a montanista „próféciák” szellemében szólva Tertullianus — egyedül Isten adhat csak a bűnökre bocsánatot! 158 L. III. sz. Függelék. C. Andresen, Die Kirche der alten Christenheit (die Religionen der Menscheit 29, 1/2), Stuttgart usw. 1971; 111. K. Aland, „Bemerkungen zum Montanismus“ (1960), 143.
