Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
86 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) gyen a jövőben.7 Casparus Moser Wisenben azt mondta, feleségének tett ígérete tartja vissza az áttéréstől.8 9 Sebastianus Scheichenstuhl pedig azt jelentette ki, el fog innen költözni, mert felesége úgy akarja.'-1 És jellemzőnek tűnik az az adat, miszerint a női családfők aránya a családfők összességében elenyésző volt, de a földesúri rendelettel szemben ellenállók csoportjához három asszony is tartozott. Christiana Gieffing Fraknóalján, Sebastian Frahler özvegye Nagymartonban és Johannes Kratzer özvegye Neustiftben nem tért át.10 Nem tudjuk viszont mennyi volt a női családfők száma azok között, akik Esterházy Miklós rendeletére katolizáltak. Erről a csoportról tulajdonképpen csak számokat jegyeztek fel; alig néhány áttérőt ismerünk név szerint. Az engedetlenekről szóló irat11 viszont részletes; nyilvánvalóan nagy gonddal készült. Az első rovatban a személy nevét vették fel. Aztán két rovatba a fejlécük szerinti kérdésekre adott válaszokat jegyeztek be. Az első kérdés az lehetett, hogy az illető miért nem engedelmeskedett a földesúr parancsának.12 A második rovat fejléce két kérdésre is utal. Az egyik csak a rovatba bejegyzett szövegek alapján érthető; a megkérdezett felekezeti tájékozottságára vonatkozott. A másik a megkérdezett jövőbeli szándékát tudakolta.13 Vannak végül itt-ott az üggyel kapcsolatos más bejegyzések is. A meghallgatásra, amit az irat examennek nevez, a bírók idézték meg azokat, akik a határidő leteltéig nem katolizáltak. Ez úgy derült ki, hogy egyesek nem tettek eleget az idézésnek, és ilyenkor az került a jegyzőkönyvbe: „citati aliquoties per iudicem, noluerant parere”14 vagy hasonló tartalmú szöveg. A vizsgálatot katolikusok végezték, szinte bizonyosan voltak közöttük egyháziak és világiak egyaránt. A bizottság katolikus voltára utal maga a szituáció. Nem valószínű, hogy ilyen kényes ügyben protestánsokat bíztak volna meg az eljárással. Emellett van a forrásban egy világos utalás is. A nagymartom bíró az egyik bejegyzés szerint már adott 500 forintot „templo nostro”, de még többet is ad, ha hitében meghagyják.15 A „mi templomunk” nyilvánvalóan katolikus volt. Világi, feltehetőleg uradalmi megbízottak jelenlétére az irat formájából lehet következtetni, aztán abból, hogy a családfők számbavé7 „Vult tamen prius antequam id (conversionem) fecerit, uxorem suam consulerec interea vult et Deo et superioribus Se commendare.” 114. p. s „promisit uxori olim”: 121. p. 9 „uxor eius vult abire, ergo et ipse debet sequere uxorem”: 136. p. 10 116., 117., 130. p. 11 112., 136. p. 12 Az első fejléc szövege: „Rationes cur non conversi et satisfecerint mandato illusrrissimi principis”. 112., 122., 129., 133., 135. p. 13 A második fejléc szövege: „Knunciata et quid facturi.” Uo. 14 PI. 133. p. 15 22. p.
