Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon
58 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) vitákat. Patakon többnyire Pósaházi János állt ki ellene. A kálvinistákat a jezsuita feljegyzések szerint mindez elragadtatott csodálattal töltötte el. A valóságban nyilván tényleg megbámulták az 6 tanításaik és szokásaik szerint idegen cselekményeket. A református vallásosság normális körülmények között mindig is a templom falai mögött maradt. Most — a jezsuiták kihívására — próbálkoztak az övékéhez hasonló látványosságokkal a reformátusok is. Sikert azonban nemigen értek el. Alig a katolikusoknál Báthory7 Zsófia fiával együtt gyakran megjelent az utcai ceremóniákon, gyalog ment, vagy7 térdelt a hívek között, a reformátusok 1666-ban rendezett nyilvános színjátékára legfőbb világi támogatójuk, Bocskay István alispán nem jött ide.36 Mindent összefoglalva: a válság állapotában lévő református egyház részéről — szószéki dörgedelmeken túl — semmi nem történt a katolikus térítés megállítására. Ezért lehetett a jezsuiták térítő tevékenysége olyan eredményes. 1663 áprilisában jöttek, és még ugyanabban az esztendőben 32 áttérő volt. 1664 húsvétján pedig nyolcszázan áldoztak; előzőleg legfeljebb nyolcán áldoztak.37 Nem tudjuk azonban, hányán lehettek az áttérők vagy az áldozok közül patakiak. A rendház ugyanis nagy hatósugárral működött. Vezettek Tolcsvára, Tállyára és Újhelybe is körmeneteket; ugyanígy jöttek az egész környékről katolikusok vagy7 katalizálni szándékozók Sárospatakra. Az első gyermekkeresztelést — akár pataki volt a csecsemő, akár nem — 1663. június 4-én vezették be az anyakönyvbe.38 A szertartást maga Sámbár végezte, a szülők Tot Simon és felesége, Zsófia voltak, míg a csecsemő János. Kereszteltek aztán — feltehetőleg áttérő — felnőtteket is. Ez azonban nem volt a katolizálás feltétele. Több eset leírásából kiderül — Patakon éppen úgy, mint másutt —, hogy7 a vallásváltoztatás szándékát egyszerűen kijelentették az újonnan választott felekezet templomában. Kevesen adtak magukra annyit, mint az a sajnos ismeretlen nevű pataki asszony7, aki a prédikátor előtt kívánt volna katalizálni, de nem tehette, mert Szepsi András nem ment át miatta a pár lépésnyire lévő parókiából a rendházba.39 A jezsuita térítés minden eszközt felhasznált, de nem volt erőszakos. Mindennél világosabb bizonyítéka ennek az a tény, hogy gyakran kereszteltek más vallású vagy vegyes vallású házasságból származó gyermekeket. 1672-ben például két katolikus keresztelésnél is kálvinisták voltak a szülők.40 Előzőleg a habánok közül kereszteltette több, az anyakönyvben „arianus”-nak nevezett házaspár katolikus szertartás szerint a gyermekét. 1665-ben egyezer az apa, máskor az anya volt csak katolikus, a 36 Pro annuis. 32-33. p. 37 Pro annuis. 5., 10. p. 38 Matricula. II. 1. p. 39 Pro annuis. 13. p. 40 Matricula. II. 55. p.
