Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon
42 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) szeesküvéssel vádolták őket, mert Tolnai és Medgyesi lelkészségét a városban nem voltak hajlandók elfogadni.42 Végül nem kaptak büntetést, de radikális eszmék védelmére bizonyosan nem lehetett volna rosszabb eljárást választani. Mivel pedig a puritánus prédikátorok konzervatív gondolkodású társaikkal is szemben álltak, és ezt mindenki tudta, a gyülekezet tagjaiban az, az érzés támadt, mintha lelkészek viszálya miatt citálták volna őket az úriszék elé. Az egyháziak és a hívek viszonya hosszú időre kibékíthetetlenül megromlott. Lorántffy Zsuzsanna pedig, úgy látszik, nem tudta helyesen felmérni a helyzetet. Még tovább mélyítette a válságot azzal, hogy a következő évben magához rendelte a tanácsot a presbitérium megalakításának céljával. „Behajtának bennünket” — írja a városi feljegyzés. Majd felháborodottan adja elő, hogy a fejedelemasszony „erővel egynéhány presbitereket” jelölt ki és a lelkészek „hírünk, akaratunk nélkül a templomban kiprédikálták” az így tett presbiterek nevét. Sikerült tehát a református egyház eredetileg demokratikus, a hívek együttműködésére épülő szervezetét Patakon a gyülekezet botránykövévé tenni. Nem csoda, ha elkezdtek a lelkészek között „válogatni”; csak akkor mentek a templomba, ha kedvük szerinti prédikációt remélhettek. Sokan azonban nem is a pataki templomba, hanem szomszédos falvakba jártak úrvacsorázni. A sárospataki egyházlátogatások és lelkészi gyűlések jegyzőkönyvei folyamatosan a legfelháborítóbb szabálytalanságokat tárják fel. A hívek panaszkodnak a lelkészekre és viszont, a tanárok nem bírnak a diákokkal, a diákok mind az egyházi, mind a világi elöljáróság irányítását visszautasítják. Rosszízű pletykák támadnak prédikátorok és tanárok kur- válkodásáról. A reformátusok feljegyzéseit olvasón szinte ideges türelmedenség támad, amint látja, milyen közönnyel fogadják a körülöttük kibontakozó ellenreformációt. Báthory Zsófiáék katolizálásának idején, 1661-ben a Sárospatakon tartott egyházmegyei gyűlés főtémája a „pataki prédikátorok között való rend és méltóság” feletti vita volt.43 A jezsuiták első nagy sikerei közepette, 1665-ben, mintha semmi nem történt volna, még mindig ugyanezzel a problémával birkóztak.44 Az egyházlátogatáskor aztán, még ebben az évben kiderült, hogy Szepsi András prédikátor nem hajlandó temetési szertartást végezni addig, míg Szerencsi Pál, ugyancsak prédikátor, a városban tartózkodik. Ezt az utóbbit viszont „a sárospataki emberek egyben gyűlvén” - többek között - azzal a váddal illették, miszerint prédikációi a „pápistasághoz” nyitnak utat.45 A templom elfoglalása előtt 42 Prot.Sárospatak. 3. 436. p. 43 Prot.Zemplén. 1/3. 377-378. p. 44 Prot.Zemplén. 1/3. 613. p. 45 Prot.Zemplén. 1/3. 668. p.
