Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas
Comenius magyarországi elképzeléseiről 19 hez kapcsolódó, szerinte gyermekded tervekről, amikben Comenius, akárcsak Ikarusz, a mélybe zuhant.7 Csak egy dolog nem jutott a komeniológusok eszébe. Nem vizsgálták meg a várakozásokban főszereplő Rákóczi Zsigmond személyét és körülményeit. Nem nézték meg soha, valóban képtelenség volt-e benne és az ő várható akcióiban reménykedni. Holott, ha megteszik, kiderült volna: Comenius nem egy világtól elfordult nagy magányost — Zsigmondot korábban így jellemezték — beszélt rá Habsburg-ellenes vállalkozásra, hanem a kor egyik legkoncepciózusabb politikusa mellé szegődött.8 Rákóczi Zsigmondnál az a legfeltűnőbb, hogy rendkívül rokonszenves. Nagyon vonzó, mert csillogó egyéniség. Lényében ugyanis a mély és őszinte hit erős realitás érzékkel, jó megfigyelőképességgel és e tulajdonságaiból fakadó szkepszissel, sőt jó emberismerete miatt a világi dolgokban cinizmussal egyesül. Hallatlanul merész és hagyományokat könnyedén átlépő politikus. Nem sokkal az esküvő előtt adta beszédes bizonyítékát machiavellisztikus politikai érzékének. Akkor, amikor az 1649-es országgyűlésen családja követeinek a nádorválasztásnál a protestáns jelöltekkel szemben a katolikus gróf Pálffy Pál támogatására adott parancsot. E gesztus már-már képtelen voltát megfelelően érzékelteti Zsigmond apjának, I. Rákóczi György fejedelemnek a felidézése, aki a protestáns Habsburg-ellenes hatalmak szövetségeseként vett részt a harmincéves háborúban. Rákóczi Zsigmond azonban éppen apja harcai során ébredt rá: a magyarországi politikai vezetés a protestáns vallásszabadság jelszavaival már nem mozgósítható, mert a tagjai jórészt katalizáltak. E felismerés jegyében állította családi követeit a katolikus nádorjelölt mellé. És ennek következtében határozta el, hogy a Habsburg király ellen tervezett hadjáratát nem köti össze a vallásszabadság ügyével. Bátyjának, a fejedelemnek írta meg legvilágosabban: ha egyszer az „ausztriai jugumot” sikerül a magyarok nyakából kivetni, a relígióval azt tehetik, amit akarnak. Ezt a vallási viták félretételére építő Habsburg-ellenes vállalkozást Zsigmond a legbefolyásosabb magyarországi arisztokrata politikai csoportosulással szövetségben és az uralkodóház nyugati ellenségeinek támogatásával kívánta megvalósítani. A párttal az új katolikus nádor révén voltak meg a kapcsolatai. A külföldhöz Bethlen Gábor rokonain keresztül keresett összeköttetést. Egy követséget 1649-ben küldött Berlinbe. Hivatalosan mesteremberekért mentek, a valóságban menyasszonyt kellett keresniük Zsigmondnak. Valószínűleg a Brandenburgi választófejedelem anyja vetette fel az ödetet: adják hozzá Henriettát. Az özvegy' el is hozatta magához az unokahúgát és nála folytak a tárgyalások az „erdélyi házasságiról. Szinte férjfogásnak ható gyorsasággal 7 PEUCKERT, 1973.191. p. 8 PÉTER KATALIN: A magyar romlásnak századában. Bp., 1980. (2. kiad.) 56-83. p.
