Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas

Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Gentis felicitas*

1

651. június 26-án Rákóczi Zsigmond feleségül vette Pfalzi Henriettát.

A vőlegény az Erdélyben éppen uralkodó fejedelmi család tagja, II. Rákóczi György fejedelem fivére, a menyasszony I. Jakab angol király unokája és a cseh felkelésben királlyá választott, majd elűzött Pfalzi V. Frigyes választófejedelem lánya. Az esketést a kor egyik legismertebb személyisége, Johannes Amos Comenius végezte, a cseh emigráns, aki ekkor már nyolc hónapja Sárospatakon élt. Még a lakodalmi ünnepségek szervezése idején megfogalmazta később világhírűvé vált iratait a házassághoz fűződő reményeiről. Ezek Sermo secretus, illetve Sermo secretior címmel együtt szoktak megjelenni.1

A szakirodalom igen sokat foglalkozott már az iratpárral, egy körülmény azonban meglehetősen háttérbe szorult. Az nevezetesen, hogy a Rákóczi Zsigmondék házasságára fogalmazott irat kísértetiesen hasonlít Comenius egy másik munkájához. A szerkezetükben és a stílusukban nincs ugyan rokonság, mégsem igényel különös elemzést a felismerés: a Sermo secretus tartalma kicsit elváltoztatott tükörképe az Angliában írt Via lucis2 mondanivalójának.3 Ezt Comenius 1641-ben fogalmazta.

Mindkettő abból az alaphelyzetből indul, hogy új kor küszöbére érkeztünk, a század vajúdásában lehetünk Isten munkájának segítői. A pánszófta eláradásával teljesedik ki a fény, amelyet egy titkos szövetség, a hősök gyülekezete, vagy a világosság társasága hord szét, és ezzel megreformálja, boldoggá teszi az emberiséget. Mindkét irat közveden célja rábeszélni a titkos társaság megalapítására.

Eltérések természetesen vannak. A Via lucis, lévén sokkal terjedelmesebb, a pánszófta magyarázatában is lényegesen részletesebb. Alapvető különbség azonban a változások várható körülményeinek az ábrázolása: a Via lucis békés átalakulásra számít, a fény mintegy természetes kiáradására, míg a Sermo secretus-hó\ nem hiányoznak a jövendő fegyveres harcra vonatkozó utalások. A kardnak azonban ez sem tulajdonít nagy jelentőséget. A győzelem magától értetődő, mert az idő alkalmas rá. „Non autem difficile esse potest decutere de arbore fructum, quem a sole satis

Megjelent: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta historiae litterarum TTungaricarum. Tom. XXÍ. Szeged, 1985. 63-72. p.

1 Sermo secretus. Sermo secretior. In: Johannis Amos Comenii Opera Omnia. 13. Ed.: MarTTNKOVÁ, DANA. Pragae, 1974. (továbbiakban: JACOO. 13.) 11-27. p. Részletes irodalmi tájékoztató: Uo. 28-29. p.

2 Via lucis. In: Johannis Amos Comenii Opera Omnia. 14. Ed.: BORSKA, JARMILA - NOVÁKOVÁ, JULIE. Pragae, 1974. 281-370. p.

3 HENDRICH, JOSEF: J. A. Komcnského snahy vsevédné vseosvétné, a vsenáprabné. 1923. 394. p.