Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Váradi Marianna: Miklós Péter: Város, egyház, társadalom. Tanulmányok a szegedi katolicizmus történetéről
Recenziók 203 lamtitkár címmel. Ebben a részben olyan kiemelkedő személyek bemutatására kerül sor, akiknek tevékenysége meghatározó volt a környék vallási életére: egyházi tisztviselők, teológus-oktatók, egyháztörténészek. A cél, hogy a kor politikai, társadalmi világába belehelyezze a portrét, melyben a hangsúly a Szegedhez fűződő kapcsolat feltárására tevődik Az életrajzok bemutatásában kulcsszerepet a küzdelmek, a szerepvállalások kapják. Az Emlékek című rész olyan írásokat tartalmaz, melyekből többek között a katolikus egyház megszervezéséről, hitéletéről és oktatási tevékenységéről kapunk képet. így megismerkedhetünk a szegedi, az újszentiváni egyház megalakulásával, történetével. A Szabadságharc nevet kapó egység a magyar történelem egy olyan korszakát mutatja be Szeged vonatkozásában, melyben a vallási élet is hatalmas változáson ment keresztül. A fontosabb plébániák szerepét emeli ki 1848/49 során, az eseményekhez való viszonyulását, illetve a politikai változások hatását az ottani egyházi életre. Az utolsó fejezet a Könyvekről címet kapta, melyben Miklós Péter már korábban megjelent könyvismertetéseit olvashatjuk. Ezek a művek is a szegedi egyháztörténet bemutatását szolgálják. A dolgozatok főként levéltári kutatásokra épülnek: a korabeli dokumentumok, levelezések és hírlapanyag feltárása és bemutatása történt meg. A forrásanyagok a legtöbb esetben a tanulmány végén betűhív közlésben megtalálhatóak. Emellett találkozhatunk olyan esettel is, amikor egy-egy beszédet közöl a szerző a tanulmányban (pl.: Dessewffy beszéde a tanítóképző felszentelésekor). Gyakori eszköze Miklós Péternek, hogy táblázatot illeszt be a szövegbe. A használatukat pozitívnak tartom, hiszen sokkal átláthatóbbá teszi az adatokat, főként, hogy elemzése és bemutatása is megtörténik a szövegben. A művek stílusa olykor — főként az elején található tanulmányok esetében — száraznak tűnnek, mert túl sok információt, tényadatot tartalmaz a szöveg. Azonban ettől a néhány kivételtől eltekintve, éppen emiatt lesz lényegretörő és könnyen átlátható. Az olvasást gördülékenyebbé teszi az idézetek használata, melyeket én formailag jobban elkülönítenék a főszövegtől. A mű nyelvezete közérthető, alkalmas tehát mind a tudományos, mind a nagyközönség általi felhasználásra. Ezt szolgálja még az is, hogy a szakszavak és latin kifejezések magyar megfelelőjét és értelmezését is megadja zárójelben. A tanulmányokban a szerző jól rávilágít az ok-okozati összefüggésekre, illetve összegzést is ad a legtöbb végén. A mű kifejezett pozitívuma a régebbi és az új szakirodalom felhasználása, még abban az esetben is, ha a szerző nem fogadja el. így megismerkedhetünk a különböző véleményekkel, s saját magunk dönthetünk, melyik állásponttal értünk egyet. A tanulmányok eredeti megjelenésének szakszerű közlését találhatjuk. A jegyzetelési mód azonban nem egységes a köteten belül. Ennek magyarázatát az LMrgoban olvashatjuk: különböző lapokban jelentek meg korábban a művek, s ezért különböző szer
