Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Bognár Ildikó: Balogh Margit-Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790-2005
Recenziók 201 Balogh Margit-Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790-2005. I-II. köt. Bp., História, 2005. (História Könyvtár. Okmánytárak.) 776 + 741 old. Magyarországon a vallás, egyház és politika kapcsolata igen kényes kérdés volt régen is, és ez a téma ma sem vesztette el aktualitását. Ez azon ritka kérdések egyike, mely a mai napig megosztja a társadalmat. Az utóbbi években az egyházi tekintély romlásának lehetünk szemtanúi, a mai modern világ az egyház felé számos új kihívást intéz. Ilyenkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy mik azok a jogok, amikkel az egyház vagy egy vallás rendelkezik, vagy rendelkezett tégen; illetve, melyek azok, amelyek már nem egyházi vagy vallási megítélés alá esnek. Balogh Margit és Gergely Jenő által kiadott kétkötetes mű számos kérdésünkre megadja a választ .A szerzőpáros könyve egyedülálló, ilyen terjedelmű forráskiadvány még nem készüli Magyarországon, 1790-tól 2005-ig közli a jogi dokumentumokat. A könyv logikusan felépített, az előszót mintegy száz oldalas történed rész nyitja meg, így az olvasó nem csak a jogi dokumentumokról, hanem az adott kor egyházpolitikájáról is világos képet kap, mely rész, mintegy útmutatásként szolgálhat az olvasónak. A dokumentumokat kronológiai sorrendbe közölték, sorszámmal ellátva. Többségüknél meghagyták a dokumentum eredeti címét, amennyiben ilyen nem volt, vagy nem kellően orientáló, a szerzők adtak neki címet. A források dátumai sem maradnak el, melyek az irat keletkezésének vagy kiadásának idejét jelzik. A könyv" írói igyekeztek a dokumentumokat teljes terjedelemben, eredeti szövegváltozatban, de jellemzően a jelenlegi helyesírás szabályai szerint közölni. Miivel a szerzők úgy vélték, hogy az olyan szavak, mint a congressus, kathölikus, orthodox — és még sorolhatnánk — mai formába történő átírásával az olvasót megfosztották volna a korhangulat „visszaidézésétől”, ezért ezen szavakat eredeti írásképükben — véleményem szerint helyesen — meghagyták. Az olyan iratokat, melyeket nem magyar nyelven adtak ki, illetve magyarul még nem publikáltak, magyar nyelven olvashatjuk. A forrásoknak különböző típusai jelennek meg a könyvben. A mű gerincét a különböző jogágakhoz sorolható, az állam és az egyházak, illetve a felekezetek viszonyára, működésére és a vallásgyakorlásra vonatkozó törvények alkotják. Természetes az olyan időszakokban, mikor a törvényalkotás szünetelt-ilyen az 1849-66 és 1918-1919-es forradalom közötti időszak-, vagy csak korlátozottan vagy formálisan működött, mint a pártállam évtizedeiben az olvasó nem marad források nélkül, hiszen ezekben az időszakokban a törvényeket királyi határozmányok, dekrétumok, uralkodói nyilatkozatok, törvényerejű rendeletek pótolják, melyeket e kétkötetes műben is megtaláljuk. A pártállam idején a törvény erejű rendeletek mellett a pártdokumentumok, szaktárcák rendeletéi, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal jogszabály jellegű dokumentumai is helyet kaptak a könyvben.
