Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Gaál Gizella: A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára
„A Katedráról» A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára Gaál Izabella „Érdekes és fontos szerepök van a nőknek a vallások történetében. Szívok könnyen lángra kap, leikök hamar felmagasztosul. Csudálatosán megragadják őket az eszmények s az aetheribb, tisztább életelvek és a mélységes, igaz hit. A vallásreform készséges követőket talál bennök.”2 A mohácsi vész utáni szomorú időben nagy szolgálatot tettek a népnek a reformátorok, prédikátorok. Az új hit terjesztésével reménységet adtak az embereknek. Fordították a Bibliát, imádságos könyveket, énekeket, és maguk is Írtak hasonlókat. Ahhoz, hogy minél többen olvasni tudják ezeket a könyveket, szükség volt iskolákra. így a reformátorok forgolódása nyomán iskolák alakultak, ahol az írás és olvasás tudományára tanították a gyerekeket. Az oktatás és az igehirdetés nyelve a magyar volt.3 (A reformáció terjedésének jelentős társadalmi hatásai voltak és a változások mellett ott bábáskodtak az asszonyok. Az új hit nyomában nagyobb buzgóság, erősebb emberszeretet támadt. A reformátorok istenfélelmet, tiszta, munkás családi életet követelnek a nőktől. Olyan asszonyokat akartak nevelni, akik családi erényekkel tündökölnek. A hűséges feleséget, dolgos háziasszonyt, gyermekeinek élő anyát tartották eszményképnek. Három kiváló nőtípus jelent meg ebben a korban. A megváltozott módon gondolkodó, a protestáns hit szellemében élő főúri asszonyok, a polgárasszonyok és a papnék. Mindannyiukat a jóságos emberszeretet, az igazi vallásosság, a munkaszeretet, az élet hiúságaitól mentes egyszerűség jellemezte. Ez az előadás elhangzott német nyelven Wittenbergben a Luther Akadémián (Evangelische Akademie Sachsen) a „Wurzeln der Demokratie” című konferenciáján 1995. október 31-én. S.SZABÓ JÓZSEF: A reformáczió patronái főleg Debreczenben és környékén. In: Debreceni Képes Kalendárium, 1911. (továbbiakban: S.SZABÓ, 1911.) 41. p. RÉVÉSZ IMRE: „Akikre nem volt méltó a világ”. Képek a keresztyénség történetéből. Debrecen, 1993. 80. p.
