Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
170 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Még egy dolgot kell itt megemlítenünk. Az egyházi vezetők közül furcsamód nem valamelyik katolikus püspök állt ki legnyíltabban valamelyik párt, adott esetben a Keresztényszociális Párt mellett, hanem Baltazár Dezső tiszántúli református püspök a Mezőfi Vilmos-féle 48-as Szociáldemokrata Párt mellett. Baltazár volt már a Függetlenségi Párt tagja, csakúgy, mint a homlokegyenest ellenkező beállítottságú Munkapárté — ahogy azt a Mezőfi melletti agitáció miatt egyesek a szemére is vetették71 —, de saját bevallása szerint 1904 óta a 48-as Szociáldemokrata Párt tagja volt és az 1905-ös választáson valóban ő segítette győzelemre Mezőfit.72 1918- 19-ben rendszeres cikkírója volt a párt Szabad Szó című lapjának és maga is kiadott egy nyílt levelet lelkészeihez, melyben felkérte őket a párt támogatására, mivel „a 48-as Szociáldemokrata Párt a vallás tiszteletével, a haza szeretetével, a magán tulajdon s így a családi szentély védelmével egyesíti mindazokat az elveket, melyeknek szolgálatában magyar református népünkkel a politikai terén is egyek f...] lehetünk.”73 Mezőfi Vilmos még arra is felkérte, hogy a választásokon a párt listáján induljon.74 A földművelő nép érdekeit védő programjuknak a párt megtévesztő elnevezése ellenére semmi köze nem volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt anti- klerikális és internacionalista eszmeiségéhez és programjához,75 de ennek ellenére érték bírálatok a püspököt agitációja miatt, Vas Mihály gégényi lelkész nyíltan meg is írta neki: „[...] azokkal a szocialistákkal, akik agyon- veréssel gyógyítják a betegeket, kezet nem foghatunk.”76 — utalva Mezőfiék radikális programjára. Mint láttuk, a forradalom győzelme után hat héttel nem tartották meg a választásokat és azt később is mindig csak tolták-tologatták. Miért? Hiszen Nagy Vince belügyminiszter visszaemlékezése szerint valahányszor nehéz helyzetbe került a kormányzat — ami pedig igen gyakran előfordult —, mindig a választások kiírásában látták a megoldást, de a gyakorlati problémáktól, amelyek ezzel jártak volna, mindig visszariadtak.77 Mik voltak ezek a problémák? Legelsősorban és legfőképp az ország kétharmadának megszállása, ugyanis a megszállók területükön nem engedték volna a szavazást — az antant pedig semmit sem tett ennek érdekében —, a csak a szabad részekből alakult nemzetgyűlésnek pedig nem lett volna joga az egész ország lakosságát képviselni, viszont ha csak a szabad területeken írják ki a választásokat, az a jogfeladás látszatát keltette volna, amit a maTtREL I.l.e.22. Vas Mihály 1919. február 1-i levele Baltazár Dezsőhöz CSOHÁNY, 1983. 106.; L. N.: Sokoldalú Baltazár. (Hit és Világnézet, 6.) 9. p. TtREL. I.l.e.22. 3028/1918. sz. TtREL. I.l.e.22. 597/1919. sz. MÉREI GYULA: A magyar októberi forradalom és a polgári pártok. Bp., 1969. (továbbiakban: MÉREI, 1969.) 201-203. p. TtREL I.l.e.22. Vas Mihály 1919. február 1-i levele Baltazár Dezsőhöz Öt év múltán. Bp., 1923. (továbbiakban: Öt év...) 88-89. p.
