Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
168 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) nem nagyon öntudatos hitű népünk azt gondolja, hogy a kálvinizmus meg nem több, mint politikai párt.”58 De Sebestyén tovább ütötte a vasat, a Protestáns Egyházi és Iskolai Eap március 2-i számában ismét az önálló református politikai párt szükségességéről beszélt. Mivel szerinte bár minden párttal vannak közös kívánságai a magyar kálvinizmusnak, de egyetlen egy programja sem fedi teljesen a speciális református világnézetet, ezért természetes, hogy a politikai fórumon is egészen külön életre és önálló munkára van predesztinálva.59 Egy forrásunk utal arra, hogy március elején meg is alakították ezt a pártot,60 de tényleges tevékenységére semmilyen adattal nem rendelkezünk. Hasonlóképpen Sárospatakon is alakítottak egy pártot református tanárok 1918 végén,61 de erről sem hallunk többet. Az evangélikusokat közömbösen hagyta ez a szervezkedés — csakúgy, mint Kirchner tervei —, mivel úgy vélték, hogy nincs szükség semmiféle külön protestáns politikai pártra, mivel az egyháznak a napi politikához kevés köze van, ha pedig mégis, akkor annak mindig csak kárát látja. Azonban annak feltétlenül szükségét látták, hogy a választásokon minden protestáns ember csakis olyan képviselőre szavazzon, aki a nemzeti és keresztény érdekek védelmére kötelezi magát.62 És hát negyedik megoldásként maradt, hogy minden protestáns a neki rokonszenves — természetesen a nemzeti és vallási érdekeket védő, de nem kimondottan keresztény — pártra szavaz. Valamikor a századelőn alakult ki az a közhely, hogy aki református, az függetlenségi. Persze ez így nem volt igaz — elég csak a két Tiszára gondolnunk! —, de az tény, hogy a református lakosság zöme a függetlenségi eszmékkel rokonszenvezett. Valóban nagyon sok református személy, főleg lelkész a Függetlenségi Párthoz tartozott a világháborút megelőző években, de az 1906-tól alakuló különböző parasztpártokban is nagy számban szerepeltek, a balmazújvárosi Országos Földmívelő Párt és a Nagyatádi Szabó István-féle Kisgazdapárt reformátusokból alakult, míg az Achim András vezette párt nagy része evangélikusokból állt.63 Természetesen a forradalom után is ez az eszmeiség élt a protestáns választók lelkében, csak éppen a szociális és nemzeti követeléseket most már kiegészítette harmadik elemként a vallás védelme is, melyre a forradalom előtt még ilyen formában nem volt szükség. De az megmondhatatlan, vagy legalábbis kétes hitelességű lenne, ha megpróbálnánk megfejteni, hogy a protestáns lakosság kimondottan protestáns párt híján és a Keresztényszociális Pártot csak csekély számban támogatva, mely pártokra szavazott volna. Az biztos — igaz, csak elvileg, mint lentebb látni fogjuk —, Dunántúli Protestáns Lap, 1919. február 15. 50-52. p. 59 Protestáns Egybásg és Iskolai lazp, 1919. március 2. 41-43. p. TtREL I.l.e.23. Mogán Ákos 1919. március 2-i levele Baltazár Dezsőhöz CSOHÁNY JÁNOS: A reformátusság és a politikai, szociális kérdések. In: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből, 1867-1978. Bp., 1983. (továbbiakban: CSOHÁNY, 1983.) 105. p. Evangélikus Őrálló, 1919. március 8. 69. p. 63 CSOHÁNY, 1983. 103-106. p.
