Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
14 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Paraklétos (XIV,16-18; 26.)58: „En vágok a^ Atya — jelenti ki szándékoltan zavaros próféciájában — ige és a Paraklétos” (Didymos, ’De trinitate’ III, 41 ,).59 Azt is állította magáról, hogy prófétaként a Lélek különleges adományának birtokában van. „Tekints a% emberre — ekként szólítja meg hallgatóságát Montanos, mintegy prófétálásába is bevonva azt —: olyan 5, mint a lant, s én úgy szállók hoygá, mint lanthoz a pengetője (pléktron). ember alsjk, én ébren vágok. Ne\d csak — szólít fel a hasonló formában elhangzó a záró következtetés —: a% Ur a^ aki a% emberek szívét rajtuk kívülre bo^ga (d. eksz- tadkus állapotba juttatja), és 5 aki a% embernek (egy másik) szivet ad” (Epiphan., pan. XXVIII 4,1.). Vagyis miként a lantpengető a lant húrjait - jelenti ki Apollón szent hangszerét hozva fel példaként Apollón egykori papja —, úgy tölti el az örökkön jelenlevő isteni szellem a Lélektől eltöltött próféta közvetítésével az embert. Mindenkit, aki hallgat a Paraklétoss?Á lett „próféta” szavára,60 aki a jövendöléseiben, úgy tűnik, kizárólagosan János — szélesebb körben ekkor elterjedő61 — evangéliumára és János — a gyülekezetekben már régebben ismert — jelenései’-re támaszkodott.62 A János-cvangélium további helyeken is foglakozik Jézus küldöttének, a Krisztus helyébe lépő Paraklétos alakjával: XV,26. és XVI,7. A Paraklétos (eredeti jelentésében: 'olyan személy, akit segítségül kell hívni, hogy közbenjárjon vagy vigasztaljon), bár más megközelítésben, a gnósztikusoknál is Krisztus küldötteként szerepel. 59 Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy Montanos a Szendélek inkarnációjának tartotta volna magát, miként azt később — orthodox — egyházi ellenfelei állították: vö. Euseb. HE V 14,1., ill. Williams, „The Montanists Movement” (1989), 339. A korábbi irodalom alapján így értelmezte ezt a helyet A. Strobel is: „Das heilige Land der Montanisten” (1980), 278(skk). Az alexandreiai Didymostól idézett montanosi „prófécia” hitelességéhez 1. küln. K. Aland, „Bemerkungen zum Montanismus” (1960), 143 skk. János evangéliumának szélesebb körben való ismertté válása — úgy tűnik — a montanizmus eszméinek elterjedésével párhuzamosan ment végbe. Justinos munkásságában még csak a három szinoptikus evangéliumra támaszkodik. Iusdnos tanítványa, a mestere halála után a Keletre visszatért — szír — Tatianos azonban már ismeri János evangéliumát is. Legalábbis K. Aland megalapozottnak tűnő feltételezése szerint- „Bemerkungen zum Montanismus“ (1960), 132. Hasonló megállapításra jutott később A. Stobel is: „Das heilige Land der Montanisten“ (1980), 286. A „János Jelenéseidnek értelmezésével, esetenként pedig a mű egészének hitelességével kapcsolatos, az egyházon belül nemzedékeken át tartó vitákra nem térhetek ki itt. Ezek lényegéről rövid, ám jó tájékoztatást nyújt Eusebios: HE VII,25. A János-evangélium a montanista mozgalom eszméinek kiformálódására gyakorolt hatását részletesebben tárgyalja újabban R. E. Heine. The Role of the Gospel of John in the Montanist Controvresy. The Second Century, Vol. 6,1 (1987-1988), 1-19. — [2] E fontos mű, az őskeresztény jelrendszer tudatossá válásáról is tanúskodó János-evangélium újabb értelmezéseinek jó összegzését nyújtják G. Theissen az I. sz. Függelék 2.§-ának végén említett munkájának 247-271. oldalai. Hazai kutatásunkban a téma példamutató feldolgozását a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusa, Bolyki János végezte el: “Igaz tanúvallomás”: kommentárok János evangéliumához, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. A munka éppúgy kitűnik alapos kortörténed magyarázataival, aminként filológiai elemzéseivel is.
