Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből
Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből1 Kunt Gergely M ikor először — két éve - felmerült a gondolat bennem, hogy fel kellene térképezni a diósgyőri zsidó temetőt, meg nem fordult a fejemben, hogy én valaha e hitközség története után is fogok majd kutatni. Később, mikor elkezdtem az engedélyt megszerezni, és néhány embert megkérdeztem, hogy mi a véleményük, vagy tudnak e valami hasznosítható információt adni, az első mondata mindenkinek az volt, hogy nem fogok tudni hol kutatni, mert minden megsemmisült, sem a múzeumban, sem a levéltárban nem található semmiféle anyag ezzel kapcsolatban. A második válasz — amely arra a kérdésemre vonatkozott, hogy mit tudnak a közösségről — általában elég sokféleképpen hangzott. Volt, aki úgy tudta, hogy nem is volt Diósgyőrben hitközség, volt aki szerint neológok voltak. S voltak olyanok, akik azt válaszolták, hogy sem a temetőről, sem a hitközségről nem tudnak semmit, s még hallani sem hallottak róla. Az első zsidó családok a 18. század elején vándoroltak be Diósgyőrbe, ez előtt sem Miskolc, sem Diósgyőr területén nem lakhattak, ezért Hejőcsabán telepedtek le2, amely közel volt Miskolchoz így könnyebben járhattak be a vásárokba. Kereskedelemmel és pénzügyietekkel előttük a görögök foglalkoztak. Diósgyőr helyzetét nagyban befolyásolta, hogy korona uradalom volt. Ez a tény volt, mikor védettséget jelentett a zsidóknak, de volt, mikor nem látták szívesen őket e területen. Az első népszámlálási adatok alapján, melyek 1699- ben készültek3, Diósgyőrben még csak egy, Miskolcon azonban már kilenc zsidó család élt, ahol a diósgyőri családfő talán valamilyen bérlő lehetett. Készült: 2002-ben az Istvánffy Gyula Honismereti Gyújtőpályázatra. A tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségükért köszönettel tartozom: Freund Jenőnek a Miskolci Orthodox Izraelita Hitközség elnökének, Ragutzki Gábornak, a hitközség kántorának és Somorjai Lehelnek, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársának. Nagyon köszönöm Kárpáti Lászlónak, hogy tanácsaival, támogatásával a munkám elkészülését konzulensként segítette. Munkámmal elnyertem a Magyar Nemzeti Múzeum és a Honismeretei Szövetség 2003-2004. évre kiírt országos pályázatának harmadik díját. BARNA ISTVÁN: Az avasi zsidótemető „Bész Hachájim” (Az Élet háza). In: A miskolci Avas. Monográfia a város jelképéről. Szerk.: DOBROSSY ISTVÁN. Miskolc, 1993. 367-384. p. (továbbiakban: BARNA, 1993.) 367. p.
