Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Egy reneszánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus
132 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) sokat fáradozott Dante erdélyi népszerűsítésért. 1921-ben — a költő születésének 600. évfordulóján — fáradtságot nem ismerve, több városban is előadás-sorozatot tartott „a pokol első riporteré”-ről. Munkássága elismeréséül a marosvásárhelyi székhelyű Erdélyi Irodalmi Társaság dísztagjául választotta. A tevékeny, örökösen munkálkodó és érzékeny lelkületű főpásztor egészségét a korszak általános megfogalmazható és egyházát is terhelő súlyos gazdasági problémái nagyon megviselték. 1936. november 17-én, fiatalon hunyt el. Ideáljához, Szent Ferenchez hasonlóan szegényen halt meg, mert kincseit szétosztotta. A kórházi — halálos — ágyán is mindig az izgatta, vajon miből fizeti ki gyógykezelése költségeit.14 Az ő Firenzéjében, Kolozsváron és az ő Dómjában, a Szent Mihály templomban ravatalozták fel kora humanista mecénását. Az egyházi szertartást Vorbuchner Adolf erdélyi püspök celebrálta. A 20. században született, de a reneszánsz eszmevilágának bűvkörében élt kolozsvári főpap munkálkodása részleteinek felvillantását a legméltóbban plébános-utódának, Márton Áronnak a temetésen elmondott búcsúztató szavaival zárhatjuk. „Az eszmék embere isteni ember. Isteni mozzanatokat hordoz magában és sugároz maga körül. Nagy halottunk Dr. Hirschler József ilyen isteni erő birtokosa és megbízottja volt. Végtelenre beállított szemszögébe a földönkúszó gondolkodás nem fért bele. Amikor a plébániát átvette, még nagy ünnepeken is üres templomban folytak az istentiszteletek. Most koporsója mellett azoknak a hadserege áll, akik az ő gondoskodása nyomán jutottak közelebb Istenhez.”15 Utolsó útjára tízezres temetési menet kísérte, mert a nemes emberbarátot nemcsak a katolikusok szerették. A kivételes személyiségek előtt az emberek öntudatlanul is meghajolnak. A temetőben Merza Gyula egyháztanácsos, gróf Bethlen György felesége, Jósika Paulina bárónő, a Katolikus Nőszövetség elnöke és Xantus János, a Marianum igazgatója búcsúztatta. Ideiglenesen a Schütz-kriptában helyezték el koporsóját.16 Az időnap előtt — 62 éves korában — elhunyt főpap-lelkipásztor, a művészeti író, a nagy katolikus nevelő halála feletti megrendülést szimbolizálja a Házsongárdi temetőbeli sírjánál térdeplő marianumi öltözetű leányalak. Lelkipásztori szolgálata mellett — ahogyan már említettük — ha csak tehette, tollat ragadott és hódolt régi „szenvedélyének”, a művészettörténeti tárgyú írások papírra vetésének. Rendre születtek ilyen tárgyú írásai, tanulmányai: A kereset az Egyház művészetében (Kolozsvár, 1908.),M gyermek jézus a% egy hadművészetben (Kolozsvár, 1909.), Canova (Kolozsvár, 1923.), X. Plus pápa síremléke (Kolozsvár, 1923.), A szentkereszjút egyháztörténeti és egyházművészeti szempontból (Brassó, 1927.), A Szent Péter temploma Rámában RÓZSAjÓZSEF: Dr. Hirschler József, 1874—1936. In: Pás^tortű^ 1936. 22. sz. 462. p. Jóestét! 1936. november 20. 8. p. Keleti Újság, 1936. 270. sz. (november 20.) 4. p.
