Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Egy reneszánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus
Egy reneszánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus 127 Hirschler József első-művészettörténeti jellegű írásai is Rómához kötődtek, a város műkincseit vette számba és dolgozta fel. A romjaiban is lenyűgöző látványt nyújtó egykori ókori városmaradványok helyett inkább az őskeresztény katakombák világa, főleg az egykoron ott sarjadt kereszténység élő valósága ragadta meg, melynek befogadást és átélést elősegítették a képzőművészet sajátos formanyelvén született alkotások. Római tartózkodására emlékezve így fogalmazott: „Életemnek legszebb korszaka volt a Rómában töltött hét év, a szemináriumi esztendők, amikor csak feladataim voltak, terheim nem. Már akkor izgatta képzeletemet az örök város. Szegény fiú voltam és talán ez volt a szerencsém. Megbízást kaptam egy művészeti lap részéről, hogy Róma műkincseiről írjak. így ismertem meg Szent Péter városát: pogány emlékeit úgy, mint egyházművészetét. A katakombákat éppen olyan meghitt ismerőseimmé avattam, mint Michelangelo, Raffaello szárnyaló alkotásait. Esztendőnként ellátogatok Rómába, s azon kívül is, a könyveim mellett mindig visszaszáll a lelkem a reneszánsz művészethez.”2 Az emberi lélek rejtelmeiben talán legjártasabb nevelőatyák, a jezsuita páterek — a vörös színű talárjuk miatt csak „főtt rákok”-nak csúfolt — germanikus tanuló ifjakat a nagy nyári szünidőben mindig elvitték kikapcsolódni a rend San Pastore villájába. Kicsi házi színházukban Hirschler József is kiélhette művészi hajlamait, kulisszafestő, szabó és rendező feladatvállalásai mellett szorgalmas „flótása”, vagyis fuvolása volt az egyházi zenekarnak. (Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon kolozsvári szolgálata idején igényelte-e a színház, a zene örömét, főtéri rezidenciáján nem látott-e vendégül zenészeket, énekeseket?) A jóleső és munkálkodásra serkentő kikapcsolódás mellett tanulmányait sem hanyagolta el, a szigorú római egyetemén kettős doktorátust is szerzett: a harmadik év végén bölcseletből, a hetedikben pedig teológiából. Életének sorsfordító, örökre meghatározó, legünnepibb eseményének 1900. október 28-át tartotta, amikor pappá szentelték. Primíciáját, első szentmiséjét november l-jén, Minden szentek ünnepén mutatta be.3 Püspöke — az „áldott emlékezetű”-ként emlegetett gróf Majláth Gusztáv Károly - jóvoltából a tehetséges és fiatal lelkipásztor az Erdélyi Egyházmegye papjai sorába kerülhetett. Már az első állomáshelye is nagy kihívásnak bizonyult, Erdély szellemi fővárosának számító Kolozsvárra, a nagy múltú Szent Mihály-plébániára helyezték káplán-hitoktató szolgálatra. A buzgó, szerény, segítőkész, szorgalmas kispapot hamarosan mindenki megszerette. A kötelező napi feladatok elvégzésén túl megmutatkozott jó szándékú buzgósága és szervezőképessége is. A tanítónőképző növendékeinek KENDE JÁNOS: Dr. Hirschler József. In: Emléklapok a Marianum történetéből. Cluj — Kolozsvár, 1927. (továbbiakban: KENDE, 1927.) 10-11. p. A centenárium kapcsán írt megemlékezést ld.: SAS PÉTER: Hirschler József, a művészettörténész főpap. In: Művelődés, 2000. 12. sz. 30. p.
