Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
104 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) jól körülhatárolható közösség számára volt a lelki gondozás színtere. Megjegyzendő, hogy a ferencesek egykori temploma nagyobb tömeg befogadására nem is volt alkalmas, tekintve, hogy a templom hajójában a helyőrség élelmiszer- és lőszerszükségletét tárolták.95 A szertartások helyszínéül így csak a szentély szolgálhatott, melynek befogadóképessége igencsak korlátozott volt. Mindez csak megerősíteni látszik feltevésünket, hogy végvárváros központjában álló ferences szentegyház központi fekvése és impozáns jellege ellenére sem azonosítható a város török kori plébániatemplomával.96 Keszthely minden valószínűség szerint legrégibb, török korban is látogatott szentegyházának a 13. század közepén már álló — mára már elbontott - Szent Márton templomot tekinthetjük, mely a középkorban lényegében egy utcás mezőváros északi településmagjának központi építménye volt.97 Midőn a 17. század első negyedében a városrész térben és jogilag is levált Keszthely népesebb városrészéről és polgárváros néven önállósult, a Szt. Márton tiszteletére szentelt templom ily módon az új település saját egyháza lett. A jobbágy- és zsellérnépesség által lakott település szentegyháza mindazonáltal nem egyedül a polgárváros lakóinak lelki szükségleteit elégítette ki. Legalábbis ez olvasható ki a tényből, hogy a végvárváros lakói — lelki üdvüket megváltandó — maguk is hagyományoztak ingadant vagy pénzösszeget Szent Márton egyházára, ami beszédes igazolása annak, hogy azt maguk is látogatták.98 A templomban tehát a plébániához tartozó valamennyi hívő számára szolgáltattak ki szentségeket, függedenül attól, hogy Keszthely két ikertelepülésének melyikén állt a lakóházuk. A 17. században tehát meglepő módon a mindössze néhány száz lelkes polgárváros szentegyháza volt Keszthely plébániatemploma, amit alátámaszt, hogy tőszomszédságában állt a plébánosnak otthont adó papiak is. 1686 körül, közelebbről pontosan nem ismert időpontban pusztító tűzvész a település nagy részével együtt a parókia épületét is elhamvasztotta.99 A pusztulást csak súlyosbította a tény, hogy az ott őrzött dokumentumok is a lángok martalékává váltak.100 Tekintve, hogy a templom közvetlenül a papiak mellett állt, bizonyosra vehető, hogy az előbbi épület is károkat szenvedett az elemi csapásban. 1715-ben ugyanakkor meglepően jó állapotban volt a szentegyház, ami valószínűsíti, hogy a jelzett időpont előtt renoválták a kárt szenvedett épületet.101 Ságody István plébános adományokból 1697-ben új oltárt is készíttetett a templom számára, 95 ZÁKONYI FERENC: Balatoni várak hiteles rajzai 1651-ből. In: Műemlékvédelem, 1966. 140-141. p. 96 Napjainkban ugyanakkor a Magyarok Nagyasszonya titulusú (egykoron ferences) templom tölti be a plébániatemplom funkcióját. 97 Müller, 2000. 81. p. ” MOL. P 650. 3. cs. 1656. fol.2. 99 ZML. IV. l.e. (= Nemességvizsgálatok.) Fasc.3. Prot. 2. 100 ZML. IV.l.aa. Fasc. 27. No. 67. KROPF LAJOS: Clements Simon utazása hazánkban 1715-ben. In: Történelmi Szemle, 1921. 118-142. p.
