Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 103 rül az immár kézzel fogható török veszély miatt elhagyták a kolostorukat és a biztonságosabb soproni rendházba húzódtak.86 A ferences barátok csak a török kor elmúltával, 1723-ban tértek vissza a városba, és vették újra birtokba a szerzetesházat és a mellette álló templomot.87 Távollétükben Keszthely földesurai (Bakács, Pethó, Lengyel, Sárkány és más famíliák) által kisajátított épületegyüttes 1701-ig, a török ellenes védvonal felszámolásáig végvár funkcióját töltötte be. Beszédesen tanúskodott erről a szerzetesházat és templomát a 17. században övező várárok és többszörös pa- lánksor is.88 A legkésőbb 1552 őszétől jelen lévő katonaság szálláshelyéül a rendház északi és keleti szárnya szolgált, míg a nyugatiban a település földesurai alakították ki lakrészeiket, nem csekély munka és költség árán.89 A templom építészeti arculata ellenben ismereteink szerint számottevő átalakuláson a török kor évszázadaiban sem esett át. Az épületegyüttes kényszerű rendeltetése ellenére a 17. század folyamán felmerült a rendház ismételt benépesítésének gondolata, ám a tervezet - nagyrészt éppen annak erődítettsége okán — nem jutott el a megvalósulás fázisáig.90 Több jel mutat ugyanakkor arra, hogy a 17. században a település részbirtokos családainak tulajdonát képező épületegyüttes szentegyháza egyházi funkcióknak is otthont adott. A legmeggyőzőbb bizonyíték a ferencesek 1723. évi visszatértekor is meglévő Szent Oszvald főoltár, amely a 17. század közepén került felállításra.91 Megemlítendő, hogy a szentegyházat Boldog- ságos Szűz Mária tiszteletére szentelték, de az azt újólag birtokba vevő ferencesek tévesen a főoltár névadóját, Szent Oszvaldot tekintették a templom védőszentjének. Szent Antal tiszteletét hirdető mellékoltára — feliratának tanúsága szerint — Sennyey István veszprémi püspök megrendelésére készült 1678-ban.92 A török kor másfél századában igazolhatóan temettek is a szentegyház altemplomába, ami ugyancsak a szentségek kiszolgáltatásának ténye mellett szól.93 Feltűnő ugyanakkor, hogy a várbeli, egykoron ferences templom javára kizárólag Keszthely (és vára) részbirtokos családainak tagjai végrendelkeztek, jóllehet a város lakói esetében is megfigyelhető gyakorlat a szentegyházak kedvezvényezettként való szerepeltetése.94 Mindez alapot ad a feltevésre, hogy a végvár falain belül álló szentegyház az épületegyüttes tulajdonosainak, de legalábbis csak egy szűk és VÉGH, 2002.15-16. p. BONTZ JÓZSEF: Keszthely város monográfiája. Keszthely, 1896. (továbbiakban: BONTZ, 1896.) 209. p. Keszthely végházának korabeli ábrázolásai kritikai ismertetéssel: VÉGH, 2002. 1-4. kép. 89 VÉGH, 2002. 39-48. p. 90 KARÁCSONYI JÁNOS: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. köt. Bp., 1922. (továbbiakban: KARÁCSONYI, 1922.) 128. p. 91 BONTZ, 1896. 216. p. 92 Uo. ” VÉGH, 2002.36. p. 94 MOL. P 1341. 44. cs. (Lad. 23.) Fasc.2. fol.21.
