Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
100 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) esztendő tehát karrierjük rövid, ám meghatározó állomása volt. A népes katolikus város plébániájának nem kevés fáradtsággal járó adminisztrálása minden bizonnyal jó ajánlólevélnek számított a kanonokság elnyeréséhez, mely a 17. század közepén már tisztes jövedelmet biztosított viselőjének.70 A parókia jövedelmei Keszthely praezidiális mezőváros és polgárváros egyetlen plébánosa a gondjaira bízott több ezer lélek gondozására csak kellő jövedelem birtokában vállalkozhatott. Minthogy a 17. századból nem áll rendelkezésünkre tételes kimutatás az ikertelepülések plébániáját illető jövedelemforrásokról és rendszeres bevételekről, azokra leginkább a kortársi emlékezetet megszólaltató vizsgálatokból következtethetünk. 1743-ban például vármegyei vizsgálat volt hivatott fényt deríteni a plébániához tartozó, a papiaktól keletre húzódó Pap utcai jobbágytelkek eredetére, ill. megállapítani birtoklásuk jogcímét.71 A tanúkihallgatás során megkérdezettek azonban mindössze megerősíteni tudták a tényt, hogy a szóban forgó úrbéres telkek mindig is a plébániához tartoztak, ill. hogy a török korban is használt utcanév is a birtokos nevére vezethető vissza. Eredetét illetően azonban nem tudtak érdemi információkkal szolgálni, leszámítva a családi szájhagyományt, miszerint misemondás fejében illette a plébánost a telkek haszonélvezete. A zömében hajlott korú tanúságtevőket mindazonáltal nem az emlékezetük hagyta cserben. A város plébánosa kezén ugyanis már 1531-ben hat adózó, kettő szegény ill. ugyanennyi puszta telket írtak ösz- sze, így birtoklásuk nyilvánvalóan középkori előzményekre vezethető vissza.72 A plébánia tíz telkén élő adózók számának ill. a tőlük várható jövedelmének tételes ismerete nélkül is beszédes adat, hogy a kérdéses időpontban Keszthelyen és tartozékain mindösszesen 90 jobbágytelket vettek jegyzékbe a rovok.73 A 17. századi plébánosok szolgálatára rendelt jobbágytelkek ill. úrbéres népesség számának alakulását illetően sem áll rendelkezésre megbízható adat. A jobbágycsaládok közül az Oh és a Cse famíliák nevezhetők meg név szerint, ami a telekszámot illetően is csökkenést feltételez.74 Ennek jeleként értelmezhető továbbá az is, hogy a század végén már a plébánosnak úrbéres szolgálatra nem kötelezett személyek is éltek a Pap utcában.75 Az adófizetők számának a tőlük várható szolgáltatásoknak csökkenése érzékenyen érintette a plébánosi hivatal mindenkori viselőjét. Pekvári Balázs plébános neve éppen azzal összefüggésben maradt az utókorra, hogy 1674-ben tettleg bántalmazta az egyik MOLNÁR, 1998. 78. p.; PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi káptalan újkori statútumai (1667-1780). Veszprém, 1943. (A veszprémi egyházmegye múltjából 9.) ZML. IV. l.aa. Fasc. 27. No. 67. MOL. MKA. E 158. Tom. LI. (1660.d.) föl. 41. Uo. ZML. TV.l.aa. Fasc.27. No.67.; MOL. P 235. 3. cs. No. 539a. Uo. 75
