Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szabadi István: Némethi Ferenc és a reformáció
,A Katedráról” 155 Szilády Áron szerint nem kizárt, hogy e megbízatás kapcsán került közvetlen kapcsolatba Méliusz Némethi Ferenccel,4 egyik legfontosabb főúri pártfogójával. Szakály Ferenc értelmezése szerint viszont Némethi nem is vállalta a megbízatást.5 Akárhogyan is volt, Méliusz és Némethi ezidőben már létező kapcsolatának egyértelmű bizonyságául szolgál az, hogy a debreceni reformátor Némethinek ajánlotta 1562-ben megjelent kátéját,6 majd az ugyanebben az évben „Confessio Ecclesiae Debrecinensis”-t,7 azaz a nevezetes Debreceni-Egervölgyi Hitvallást, pontosabban annak szinte azonos szövegű, és Némethinek, mint „az Úr egyháza pártfogójának” ajánlott változatát.8 A hitvallás jelentősége gyakorlati hasznában, az egyházi formák megalkotásában van. Méliusz szintén 1562- es, hitről és keresztyénségről írott párbeszédes munkáját pedig Némethi Ferenc feleségének, Balassa Zsófiának ajánlotta.9 * A kiadások ajánlása majd minden esetben anyagi támogatást is feltételez a szakirodalom szerint,111 s bár ezt nem minden esetben állíthatjuk (pl. Miksa császár aligha támogatta anyagilag a Debrecen-Egervölgyi hitvallás kiadását, mégha derék erasmianus is volt), de nyilván túlment a rokonszenven kettejük kapcsolata. Méliusz Némethiről így ír egy' helyen Balassa János zólyomi várkapitánynak, a költő Balassi apjának, Némethiné Balassa Zsófia nagybátyjának: „Értettem az én kegyelmes és jóakaró, bízott uramtól, dajkámtól és atyai oltalmazómtól, Németi Ferenctől több sok jámbortól is a Te Nagyságod jó hírit, nevit”.11 * SZILÁDY Áron — DÉZSI Lajos: Régi Magyar Költők Tára. VII. köt. Jegyzetek. Bp., 1926. 368. p. SZAKÁJA' FERENC: Szegedi Kis István életéhez és működéséhez. In: UÓ: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (Humanizmus és reformáció 23.) 127. p. Szerintem Skaricza szövegéből nem derül ki, hogy Némethi elhárította a feladatot, nyilván több alkalommal is közbenjártak többen is, ahogy ezt Skaricza írja. Katekizmus. Az egész keresztyéni tudománynak fondamentoma és sommája. A Szentirásből eszve szedettetett és megemendáltatott Calvinus János írása szerint. Debrecen, 1562. (RMK I. 49.) Az ajánlás elsősorban a fejedelmek (ezen a világi urakat kell érteni, le egészen a ispánokig akár) külső egyházvédő tisztéről szól, s azon kesereg, hogy „a mostani időben” sokan közülük „a veszedelmes uraságért, gazdagságért...hóhéri lettenek az igazi anyaszentegyháznak.” De Némethiről így ír: „Tudom Te Nagyságodról, hogy az Úrnak edénye, akit az Úr megtisztított és naponként a Szentlélek a Krisztus vérének fürdőjében mosogat és tisztogat.” Confessio Ecclesiae Debrecinensis de praecipuis Articulis et Quaestionibus quibusdam necessariis... Debrecen, 1562. (RMK II. 86.) Ld. NAGY Barna: Méliusz Péter művei. In: Studia et Acta Ecclesiastica II. A második helvét hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve. Bp., 1967. (továbbiakban: NAGY, 1967.) 209. p. Az egervölgyi változat két hónappal korábbi keltezésű, de mindkettőt Huszár Gál nyomtatta, de az egervölgyit Habsburg Miksának ajánlották a szerzők, Méliusz és Szegedi Gergely. Az hitről és az keresztyénségről való verekedés. Debrecen, 1562. Ld. NAGY, 1967. 213. p. 10 ZovÁNYI, 1921. 401. p.; HEGYALJAI Kiss GiÍZA: Némethi Ferenc. In: Protestáns Szemle, 1932. 10. sz. 542-544. p. (továbbiakban: HEGYALJAI KISS, 1932.) BüCSAY MIHÁLY: Méliusz teológiája kétéja tükrében. In: Studia et Acta Ecclesiastica II. A második helvét hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve. Bp., 1967. 315. p.
