Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egyházi kapcsolatok Pécs és Zágráb között
62 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Egyháziakról lévén szó, mindenképpen szólnunk kell kanonokjaink szerepvállalásáról a szentmise liturgiájában, zsolozsma-végzésében. A káptalanok létrejöttekor a kanonokok elsődleges feladata, a közös imavégzés és szentmise-bemutatás, a közös élet (vita communis) feladásával fokozatosan háttérbe szorult. Ezen feladatok ellátására helyetteseket ('prebendariisacerdotes de chord) alkalmaztak. A kanonokok nem törekedtek a magasabb egyházi rendek felvételére, így gyakorlatilag nyitva maradt előttük a laikus életbe való visszatérés lehetősége.15 A kanonokoknak nem kellett felszentelt papoknak lenniük, hiszen az 1311-es viennei zsinat előírása alapján csak a subdiaconussi szentelés volt számukra követelmény.16 A most vizsgált személyek közül mindössze kettőnél (Gatalóczi, Miklós I.) vannak adataink egyházi státusukról: presbiterek voltak. Brodaricsnál és Huevenininél források hiányában valószínűsíteni tudjuk, hogy szintén áldozópapok voltak. Egyházi pályafutásukat ketten (Brodarics, Gatalóczi) püspöki székben fejezték be, míg 5 személy (András, Büki, Garai László, Gál, Montiliói) jutott préposti méltósághoz. Négy személy a királyi kancellárián tevékenykedett. Gatalóczi és Brodarics kancellárok, míg Büki és Fábián ítélőmesterek voltak. Pécsi és zágrábi kanonokok (1345-1526) Nr. Név Javadalmak Pécs Év(ck) Zágráb Év(ek) 1. Zágrábi Miklós kanonok, cantor 1345— 1358 kanonok 1345-? 2. Montilioi Péter kanonok 13521368 kanonok 13531368 3. Gál kanonok, ispotályigazgató 1359 bekcsényi főesperes 1359 előtt 4. Miklós (I.) kanonok 1394 kanonok 1394 5. Miklós (II.) kanonok 1434 (?) kanonok 1434 e. (?) 6. András valkói főesperes, kanonok 13931403 kanonok 1397 MÁI.YUSZ Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp., 1971. (továbbiakban: MÁI.YUSZ, 1971.) 67-79. p., Németországban vikáriusnak nevezték őket. Ld. Hauck, Albert: Kirchengeschichte Deutschlands. V/l. Berlin-Leipzig, 1954.8 198-199. p. Hoi.LMANN, Michael: Das Mainzer Domkapitel im späten Mittelalter (1306-1476). Mainz, 1990. (Quellen und Abhandlungen zur mittelrheinischen Kirchengeschichte. Bd. 64.) 17. p. Azonban a példák alapján ezt sem tartották be minden esetben. A helyetteseknek felszentelt áldozópapoknak kellett lenniük, hiszen csak így végezhették el a rájuk bízott feladatokat. Ld. MÁI.YUSZ, 1971.78-79. p.
