Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Ugrai János: Hagyaték egy lelkész után
96 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) tosabb kérdésre, azaz a lelkész jövedelmére, kereseti lehetőségére sem tudunk megnyugtató választ adni.1 Hiányos ismereteink révén egyelőre nem tudjuk meghatározni a hagyatéki árverésen sikerrel résztvevők nagy részének társadalmi pozícióját és anyagi állapotát sem. Hasonló okokból ugyancsak súlyos nehézségekbe ütköznénk, ha az árverési tételekhez sorolt eladási árak részletes elemzésébe kezdenénk és megpróbálnánk megállapítani, hogy az egyes tárgyak megszerzése mennyire számított igazán jó vételnek a vásárló számára. A legfájóbb problémát azonban maga az elhunyt lelkész eddig meglehetősen rejtélyes személye, pályája jelenti. Eddigi adataink szerint Rákosi Jánosról az átlagosnál is kevesebb forrás maradt fenn. Mindössze azt tudjuk róla, hogy Jenkén 1778-tól szolgált és hogy 1790-ben az ő irányításával egy bizonyos Szímet József kőművesmester végezte el a templom régen esedékes, már „romlásnak és bomlásnak indult” felújítását. (Ennek nyomán a Rákosi által renováltatott épület szolgálta a 20. század legelejéig a jenkei gyülekezetét.2) Más szolgálati helyéről nem tudunk.3 Bár egyes abaúji gyülekezetekben a század közepén szolgált egy Rákosi János nevű lelkész,4 valószínűtlen, hogy ő azonos lenne az 1792-ben „felgyógyulha- tatlan nyavalyába esett”, majd „abbúl az Isten segítségével hamar megmenekült” prédikátorral.5 Ezt az elvben lehetséges, de a gyakorlatban ritka nagy földrajzi távolságú és egyházmegyei határokon túlnyúló szolgálati vándorlás is kétségessé teszi. De leginkább az kérdőjelezi meg, hogy ebben az esetben Rákosi Jánosnak több mint 50 éves szolgálati ideje gyűlt 1 Jenke gyülekezetének történetéről először Móré Gábor helyi lelkész írt 1887-ben. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára (továbbiakban: TIREKL.) C. CXVI. 63.368. (Móré szerint egyébként 1778-1792 között Rákosi György volt a prédikátor. Azonban más, az alábbiakban bemutatandó források ezt nem erősítik meg. Móré Gábor valószínűleg egyszerűen elírta Rákosi keresztnevét.) Ezt követően az egyházkerület minden gyülekezetére kiterjedő millenniumi történeti kérdőívet töltötték ki ebben a faluban is. TIREKL. D. CXXXII. 74.437. Végül Haraszy Károly az ungi egyházmegye minden gyülekezetére kiterjedő egyháztörténeti monográfiája szólt Jenkéről. HARASZY KÁROLY: Az ungi református egyházmegye. Adalékok az ungi református egyházmegye történetéhez. Nagy kapós, 1931. 204-221. p. Ezek a művek azonban jellegükből és terjedelmükből adódóan csak érintőlegesen foglalkoznak a 18. század végével. E két információt mindhárom rövid történeti áttekintés tartalmazza. Id. 1. sz. jegyzet. Noha egy éppen folyó kutatásunk révén az egyházkerületben a kérdéses időben működő lelkipásztorok kb. 90%-ának a nevét és szolgálati helyét már megismertük. Az említett lelkész Vizsolyban (1741-1753), Szendstvánbaksán (1753-1758), Hernádcsányban (1758-tól bizonytalan ideig) és Kiskinizsben (1764-1768) szolgált. TIREKL. D. CXXXII. 74.040.; D. CXXXII. 74.073. Továbbá: CsÁjl PÁL: Abaúj Torna - sárosi református prédikátorok, 1565-1965. Rendezetlen kéziratos feljegyzések. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Kézirattára. Kt. 4310-4311. A jenkei lelkipásztor halálának körülményeiről ennyi tudható meg öccse egyik leveléből. TIREKL. A. 11.965.
