Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház
77 Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház Miért is váltak ki az evangélikusok nyolc év után a közös teológiából? Már a vállalkozás indulása is kérdéseket vet fel: a pesti iskolák egyesítése helyett a dunamelléki egyházkerület végül református főiskola alapításába kezdett bele. Bár eredetileg központi főiskolát, azaz lényegében egyetemet terveztek felállítani, a református egyházkerületek ezt nem támogatták. Egy, a meglévőkhöz hasonló, közös iskola felállításának pedig nem lett volna valódi értelme. A források alapján úgy tűnik, hogy a református főiskolai választmány nem akarta az evangélikusokkal való egyesülést. A minden másban oly önállóan döntő testület ez ügyben még csak javaslatot sem tett a kerület részére. Az is igaz, hogy másrészről gyakorlati lépéseiben nem volt feleke- zetileg szűkkeblű. Az egyesítés felé az utat végül a dunamelléki egyházkerület döntése nyitotta meg. Ekkor viszont mintha az evangélikusok gondolták volna meg magukat. Csak akkor léptek, amikor nyilvánvalóvá vált az uniós közös választmány kudarca, s a két felekezet egyesítésének legfontosabb eszközévé vált a pesti főiskola. Talán az anyagiak is közrejátszottak a református választmány véleményének megváltozásában: a legjelentősebb felajánlást, Buttler Sándor 10.000 Ft-os alapítványát csak protestáns intézmény kaphatta meg. A teológia 1955-ben kiadott történetének állításával szemben nem tartom alátámasztottnak, hogy az evangélikusok belépése lassította le a választmány munkáját. Valószínűbb, hogy 1848 előtt a szükséges alaptőke hiánya hiúsította meg a főiskola felállítását. 1855 után is kérdéses az, hogy valójában nevezhetjük-e protestáns teológiának azt az intézetet, amely nyolc évig közösen működött? De iure úgy gondolom, nem tekinthető protestáns főiskolának a pesti teológia 1857 és 1865 között. Református részről talán csak Török Pál gondolta komolyan, hogy a közös teológia a majdani közös protestáns egyetem része lehet. Valószínű, hogy a bányai egyházkerület is csak ideiglenes megoldásként támogatta a pesti főiskolát lelkészképzési gondjainak megoldására. Erre utal, hogy tanszékének anyagi alapjait csak öt évre biztosította. De facto valóban közös volt ekkor az iskola, tanárai és diákjai között is nagy számban találhatunk evangélikusokat, s anyagi fenntartásából is komoly részt vállaltak. 1859, a tanári kinevezések visszautasítása, s a reformátusok erre való reakciója után a bányai egyházkerület valóban elkezdett kihátrálni a közös teológiából. Nem érezték biztosítottnak azt, hogy a reformátusok is érdekelve lennének egy valódi, jogilag is tisztázott, közös intézmény létrehozásában és fenntartásában. Török Pál sem tudta koncepcióját a többséggel elfogadtatni, így a teológia egyre inkább református intézménnyé vált. Bár 1865-ig megmaradt az együttműködés, az az 1862-es döntés, amely a dunamelléki felsőoktatási intézmények elvi egyesítéséről szólt világosan megmutatta, hogy ebben hosszú távon nincs helye az evangélikusoknak. Az evangélikusok számára is fontosabb volt a pozsonyi evangélikus teológia megerősítése, mint a pesti közös teológia támogatása.
