Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház
Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház 75 evangélikusokat illető részét, valamint az evangélikus adományokat különítsék el, s adják át az evangélikus pénztárosnak. Szeretné, ha még ebben az évben megtörténhetne az evangélikus pénzek elkülönítése, a bányai kerület csadakozásáról szóló végleges megállapodás, illetve közös felszólítás az egyesülés bejelentéséről. Ellenkező esetben „én tovább a dolgot fel nem tartóztathatom, oly ügybe pedig, mellybe eddig becsülettel jártam el, compromissiának magamat ki nem teszem.54 A levélből úgy tűnik, hogy a bányai egyházkerület részéről már 1859. elején felmerült az a gondolat, hogy elhagyják a pesti teológiát, ha a jogi és a pénzügyi helyzet hamarosan nem tisztázódik. A helyzet kiélesedését ekkor valószínűleg a pátens elleni közös küzdelem kibontakozása akadályozta meg. A bányai egyházkerület 1860. július 17-19-én tartott közgyűlése újból felkérte arra a dunamelléki egyházkerületet, hogy az evangélikusok által összegyűjtött, kamatostul mintegy 3.000 Ft-nyi összeget bocsássák a bányai egyházkerület rendelkezésére. Kérik ezt leginkább azért, mert az öt évre szóló aláírások a jövő évben letelnek, s így nem lesz biztosítva az evangélikus tanszék anyagi alapja.55 A főiskolai választmány a kéréshez pozitívan állt hozzá, s a kért összegek kiadását megígérték azzal a megszorítással, hogyha a jelen szűkös viszonyok javulnak, a tőkéket újra egyesítik.56 A bányai egyházkerület 1861. évi közgyűlésén még egyszer felszólította a dunamelléki egyházkerületet, hogy a már többször említett pénzalapokat a kerületnek adják át. Később már nem foglalkozott a bányai egyházkerület érdemben a főiskola ügyeivel.57 A főiskolai választmány 1862. május 6-i ülésén tárgyalta a bányai egyház- kerület kérését. A kérést szóban megerősítve Székács József kifejtette, hogy a kerület által átvett összegek a tanszéket jobban biztosíthatnák, mint az aláírások. Török Pál előadta, hogy az evangélikusok 2283 Ft-ot fizettek be 1848-ig, ez kamatokkal együtt 3425 Ft. 1858-1862 között ennek kamatait Osterlamm Károly pénztárosnak kifizették. A továbbiakra nézve a választmány a következő döntést hozta: „bármennyire méltányolja a választmány az ott felhozott indokokat s főleg az említett cathedra biztosítását célzó nemes szándékot, mindhogy azonban a tőkék kiadatása és a külön kezelés bizonyos osztozkodási színt viselne magán s teljességgel nem volna megegyeztethető azon célzat és szemponttal, mely mind e választmányt első megalakulása óta mindennemű működéseiben vezérelte, mind pedig magukat az adakozókat is lelkesítette.” Úgy vélték, jogilag sem lehetséges a kérés teljesítése. Ezzel szemben visz- szakérték az evangélikus egyetemes egyháztól, illetve a dunamelléki egyházkerülettől a Tupy-hagyaték gondozásának jogát, amelyet a főiskola céljaira akkor Székács J ózsef levele Török Pálhoz, 1859. január 29. RL. C/93 EOL. Bánya, 1860. A IX. 1860. július 17-19. 21. pont. RL. A/lg. 4. kötet, 24-26. p. EOL. Bánya, 1861. A II. 1861. augusztus 24.10. pont.
