Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)

Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota

59

Összefoglalva tehát, 1695-ben Nagyszombatban az egyetemen kívül öt szeminárium működik:

1) az esztergomi káptalan papnevelője, a seminarium capituli,

2) a Pázmány által továbbfejlesztett Oláh Miklós-féle szeminárium, aminek a neve Szent István-szeminárium lett, vagyis a Stephaneum, de ezt nevezték még seminarium antiquissimumnak, esetleg seminarium Pa^manianumnak is,

3) a szegény nemes ifjak számára 1619-ben, szintén Pázmány által alapított Bursa (seminarium) sancti Adalberti,

4) az 1649-ben, Lippay György kezdeményezésére felállított és az általában csak Collegium rubrorumkém említett Collegium Generale,

5) és a Szelepchényi alapította (1678) seminarim Marianum.™

A tizenharmadik, és egyben utolsó kérdés az érseki szék megüresedé- sének időponjára, és körülményeire irányul. A három tanú megegyező választ ad arra vonatkozólag, hogy az érseki szék az előző érsek elhalálozása miatt ürült meg, az üresedés időpontját illetően viszont eltérő adatokkal szolgálnak. Maholányi szerint február 17-én halt meg az érsek, Várady csak a hónapot, februárt tudja megadni, a helyes válasz pedig ezúttal is Palugyay szavaiból derül ki, miszerint az érsek február 18-án hunyt el.

Rövid összegzésként elmondható, hogy Kollonich esztergomi jegyzőkönyvét, a tanúk széles körű informáltságára való tekintettel, még a processusok között is kiemelkedő helyre kell tennünk. A tanúk válaszait összevetve, egymással kibővítve, olyan gazdag átfogó ismeretanyagra tehettünk szert az esztergomi főegyházmegyével kapcsolatban, amivel kevés korabeli forrás rendelkezik. A tanúk a feltett kérdésekre munkakörükből adódóan, illetve személyes tapasztalataik alapján tudnak pontosan válaszolni, ismereteik, tájékozottságuk az egyházmegye állapotáról rendkívül részletesek. Alapos felkészültségüknek köszönhetően kimerítő, szinte minden részletre kiterjedő módon tudnak feleleteket adni. Különösen az érsekség jövedelmeire vonatkozó információik értékesek, hiszen a pénzügyekre vonatkozó iratok az ő kezükben is megfordultak, sőt egyes kifizetéseket személyesen intéztek, mintahogy tette azt például Várady (ego illa exsolvere consuevi).

Számunkra és persze a jegyzőkönyv szempontjából is, a legtöbb és leghasznosabb adatokkal mindazonáltal Palugyay Gábor rendelkezett, aki egyébként, mint a Collegium rubrorum volt növendéke valószínűleg papi pá- 18

18 Ahogy azok, a bőséges szakirodalomban is szerepelnek. HERMANN EGYED — ARTNER EDGÁR: A hittudományi kar története. Bp., 1938. 84-91. p.; Balanyi GYÖRGY: Pázmány Péter és a papnevelés. In: Theologia, 1937. 116-119. p.; HERMANN EGYED: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae I.) 245-252. p.; LUKÁCS LÁSZLÓ — SZABÓ FERENC (szerk.): Pázmány Péter emlékezete. Roma, 1987. 296-298, 353. p.