Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Dankó Imre: Erdély és a Szentszék a Báthory korszakban. Kiadatlan iratok (1574-1599)
170 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Erdély és a Szentszék a Báthory korszakban. Kiadatlan iratok (1574-1599). Sajó alá rendezte Knippa Tamás. Szeged, 2004. (Adattár XVI-XVIII. Századi Szellemi Mozgalmaink Történetéhez 37.) 220 old. Nagyr várakozással tekintettünk a nagyszerű Adattár Xl^I-XVlII S%á%a- di Szellemi Mozgalmaink Történetéhez clmű forráskiadvány-sorozatunk legújabb, 2004 végén megjelent, immár 37. száma elé. Várakozásunk kétoldalú volt: egyrészt történetileg (eszmetörténetileg, vallás-és egyháztörténetileg, diplomácia történetileg) várhattunk sok újat az eddig kiadatlanul maradt iratokból Erdély úgynevezett Báthoty-korszakából. Várakozásunk nagyon is indokolt volt, hiszen a korszak jól kutatott és mind a forrásfeltárást- forráskiadást, mind pedig a feldolgozást illetően eléggé gazdag lévén, eleve fokozottabb érdeklődéssel fordulhattunk a dokumentumkötet elé, mint más esetekben. Másrészt őszinte örömöt vártunk a kiadványban megnyilvánuló ezúttal is fölényes filológiai-bibliográfiai tájékozottságtól és tárgyismerettől, ami messze túlmutatva önmagán, jól érzékelteti azokat a szakmai értékeket, amelyek a Keserű Bálint-féle filológiai iskola eredményiéiből fakadva, többek között az Adattár minden egyes kötetét jellemzik. Várakozásunk talán azért is volt fokozottabb mint máskor, mert az Erdélyi Fejedelemség ezen meghatározó jelentőségű korszakáról részben a korábbi feldolgozások mellett nagyszerű forráskiadványokból is, amelyek közül a pálmát Veress Endre (1800-1954), a „Báthoiyak történésze” hatalmas forráskiadványai viszik el mindmáig. Gondoljunk csak az egyik leginkább idevonatkozó forráskiadványára, az Erdélybe 1591-ben érkezett jezsuita Alfonso Carrillo levelezésének és egyéb iratainak kiadására (1906., 1934.), mefyből jól tájékozódhattunk. Hogyne keltené fel érdeklődésünket és várakozásunkat egy olyan kötet, amely ebből a történésekben oly gazdag és annyira összetett korszakból eddig kiadatlan iratokat tesz ismertté és, ha talán ezek az iratok nincsenek is döntő hatással eddigi ismereteinkre, az egész korszakot részleteiben; a kevésbé fontosaknak látszó, és a háttérben dolgozó nagyon is lényeges szereplőket, követeket, kémeket, diplomatákat, a legkülönbözőbb, sokszor titkos törekvéseket teszik ismertebbekké, értethetik meg jobban, — ahogy ma mondanánk — teszik „gazdagabban árnyaltakká” az egyes jellemeket, jellemváltozásokat, a különböző tevékenységeket, állásfoglalásokat; a viták, a küzdelmek, a sértések és sérelmek, a bűnök és büntetések, a gyilkosságok stb. motivációit. Nagyon jelentősnek tartjuk a szerényen Bevezetés címen a kötetet nyitó tanulmányt. Ebben a munkában Kruppa Tamás, a tárgykör kiváló ismerője, rendkívül tömören, de mégis elismerésre méltó részletezéssel és fölöttébb nagy tárgyilagossággal összefoglaló tájékoztatást nyéjt Erdély 16. századvégi történetéről, az úgynevezett „Báthory-korszak” körülményeiről, Erdély és a Szentszék viszonyáról (a dokumentumgyűjtemény első közleménye Ptolemaio Galli bíboros államtitkár 1574-ben Lorenzo Maggio tartományfőnökhöz írt levele, az utolsó pedig egy ismeretien
