Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szabó András: Némethi Ferenc és más versszerző főnemesek Északkelet-Magyarországon a 16. század második felében
,A Katedráról” 161 lett, aki éppen akkor írta meg a verset, amikor eljegyezte Mágocsy András özvegyét, Alaghy Juditot. Az Istenhez írott fohász egyértelműen utal a konkrét helyzetre: „Sok irigyek támadtak e világon, Kik nem voltak Felséged tanácsában, Bánják jó szerencsémet áldásodban, O ellenek bízom mint jó atyámban. Igazgassad Ur Isten életemet, Szolgálhassam Isteni felségedet, Oltalmazzak árvákat, özvegyeket, Dicsírhessék velem szent Felségedet. Dicséretes áldása az Istennek, Én birodalmimban meg ne szűnjenek.. .”13 Rákóczi sikeresen állta a hoppon maradt irigyek és örökségvadászok rohamát, Eger várának főkapitánya lett, majd báróságot is kapott. Nemcsak a Mágocsy-árvák gyámja és birtokaik irányítója lett, hanem mint református birtokos átvállalta a Mágocsyak egyházat támogató szerepét is: diákokat taníttatott saját költségén a wittenbergi és heidelbergi egyetemen, s kinyomtattatta a vizsolyi Bibliát. Nem véletlen, hogy az 1588-as győztes szikszói ütközet után Tardi György eposzi elemeket is tartalmazó históriás énekének ő lett a főszereplője, s hogy a szerző Gedeonhoz hasonlította őt.14 Érdekes, hogy 1587-es verse mégis unitárius énekeskönyvek jóvoltából maradt ránk, ennek az lehet az oka, hogy második felesége és fiainak anyja Gerendi Anna volt, s így apósa lett az erdélyi radikális antitrinitarizmus egyik kiemelkedő képviselője. Rákóczi Zsigmond második ismert versének címe: Vitézi ének, s tartalmából következően a tizenötéves háború első éveiben keletkezhetett. A költeményt megtekintve egyértelműnek látszik Balassi Bálint hatása, ennek az lehet a magyarázata, hogy a költő öccse, Ferenc az egri vár tisztje volt Rákóczi főkapitánysága idején. Szerencs várának ura egyébként teljesen másmilyen egyéniség volt mint a nagy reneszánsz költő, a fölötte mondott halotti beszéd szerint józan életűnek ismerték, aki a Bibliát és a történetírókat szerette olvasni. Mégis ezek a kifejezések: „az nagy kiterjedt sík mező”, „hamar ló”, „jó hírünk, nevünk” világosan utalnak Balassi Egy katonaéne/éére.15 Ij A tizenötéves háború, Bocskay és Báthori Gábor korának költészete. Sajtó alá rend.: BrszTRAY Gyula - Ki aniczay Tibor - Nagy Lajos - Stoi.i, Bála. Bp., 1959. (Régi Magyar Költők Tára XVII. század 1., továbbiakban: RMK XVII. sz. 1.), 21-23., 499-500. p. SZABÓ András: Az 1588-as szikszói csata és propagandája. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1999. 851-860. p. RMK XVII. sz. 1. 23-24., 500. p. 15
