Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon

28

Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005)

Péter János református lelkész, a későbbi tiszántúli püspök is ezt az eszmei vonalat képviseli. Úgy gondolja, hogy mivel a térségben tiszta faji vagy nemzetállamot lehetetlen létrehozni, kialakulhatna egy új államtípus, az érdekállam, vagyis a Közép-Európai Egyesült Államok. Az államszövetségbe Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia tartozna, míg Ausztria számára nyitva lenne a lehetőség, hogy ehhez csatlakozik-e, vagy az Anschlusst választja. Ez az 50 milliós államszövetség fontos hatalmi tényező lenne, mert szerencsésen foglalna magában mezőgazdasági, ipari és bányavidékeket, valamint két tengerrel is érintkezne, amely a külkereskedelem szempontjából lenne kedvező. Kulturális téren műveltséget sugározhatnának a terület nyugatibbá vált nemzetei a déli és keled anyaországaik felé, valamint a kisebbségi kérdést is megoldaná, mert egyik államnak sem lenne érdeke a másik néphez tartozókat elnyomni.106

Holló Ernő az Anschluss után az egyre fenyegetőbb német veszély miatt sürgeti a közeledést a térség népei között, melyre jó esélyt is lát a sinaiai tárgyalásokban. Kifejti, hogy Magyarországnak Romániával és Jugoszláviával kellene keresni a kapcsolatot, mivel Csehszlovákia már kiesett a körből a német fenyegetés miatt, valamint ezt amúgy sem tartja teljesen Duna-völgyi államnak, bár elég érthetetlen, miért nem. A három ország gazdasági és politikai összefogásával, a vámsorompók gyengítésével szerinte úgy megerősödnének, hogy lehetségessé válna végre a régi álom, miszerint a Duna-völgye sorsáról ne Genfben, Párizsban vagy Berlinben döntsenek, hanem maga intézze életét.107

De felmerültek erre vonatkozóan negatív nézetek is, Máthé Elek a Duna-konföderáció megvalósulásának lehetetlenségét vallotta a terület eltérő „antropogeográfiai” jellemzői miatt. Ha csak németek, magyarok és csehek élnének itt, szerinte semmi akadálya nem lenne a politikai egységnek, de a románok és a délszlávok megosztják a térséget, mivel ez a két nép Duna-völgyi és balkáni is egyszerre, ezért alig hihető, hogy részt vehetnének az egységes és egymással tartós egyetértésben élni tudó új Duna- völgy politikai közösségében. Felmerül így nála egy kisebb megoldás lehetősége: Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország valamilyen politikai egységbe kapcsolódása Erdély, Horvátország, Bácska és Bánát nélkül, azonban ezt a tervet Máthé mégis elveti, mivel véleménye szerint „a magyarság politikai jövőjének és gazdasági terjeszkedésének nagy lehetőségei nem északon, hanem délen vannak. A dunavölgyi gondolatpolitika bálványáért mi a déli, nagyobb lehetőségeket és tágabb látóhatárt ígérő politikai fejlődés lehetőségéről nem mondhatunk le.”108

Magyar Út, 1936. május 1.

Magyar Út, 1938. május 26.

Magyar Út, 1937. május 6.