Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - BESZÁMOLÓK - Egyháztörténeti konferenciák Pécsett
Beszámolók 151 József esetét, aki egy konferencián ezzel a kifejezéssel élve megütközést keltett több katolikus egyháztörténészben. Az új elnevezés esetleges sikeres bevezetése azonban újabb problémát vet fel: miként nevezzük ebben az esetben a rosszízű „ellenreformáció” szó helyett már hazánkban is meggyökeresedett, reformáció utáni „katolikus megújulást”? Bitskey professzor javaslata szerint érdemes lenne a már elfogadott terminus technicus meghagyása és helyette a reformáció előtti kísérletekre kitalálni egy kifejezést — például a „katolikus megújulási törekvéseket”. Befejezésül essék szó az eszmecsere azon részéről, amely a „reformáció végének” az idejét volt hivatott meghatározni. Lényegében kétféle időhatárt fontoltak meg a résztvevők. Dienes Dénes mindenképpen fontos szempontnak tekinti az egyházszervezeti képződmények kialakulását - s így ő az intézményesülés kezdetéhez, az egyházmegyei határok többé- kevésbé pontos kialakulásához köti a reformáció, mint vallási és társadalmi értelemben egyaránt progresszív jelenség első szakaszának a végét. Péter Katalin ezzel szemben egyértelműen a meghatározó személyiségek jelentőségét emelte ki, s az egyházszervezeti kereteket e tekintetben csak másodlagos fontosságúként értékelte. Ennek megfelelően a díszvendég szerint Dávid Ferenc halála után aló. század utolsó harmada már egy új szakasz kezdete a protestantizmus történetében. A közel háromórás találkozó sikerét leginkább azon lehetett lemérni, hogy a résztvevők szívesen időztek a helyszínen még a beszélgetés formális lezárása után is. Egyetértettek abban, hogy ehhez hasonló rendezvényekre a korábbiaknál lényegesen gyakrabban lenne szükség, sőt, a diskurzusba további szellemi műhelyek (például a kolozsvári, az egri stb.) tervezett bevonása is szép reményekkel kecsegtet. Addig is: a már említett szakfolyóirat, az Egyháztörténet! Spende szívesen fogadja az egyháztörténészek kutatási eredményeit és ehhez hasonló kezdeményezéseit is. (Ugrai János) Egyháztörténeti konferenciák Pécsett A pécsi Egyháztörténeti Bizottság konferenciákat szervez Zichy Gyula 100. és Szatmári György 500. pécsi püspökökké történő kinevezése évfordulója alkalmából, október 24-én és december 13-án. Zichy Gyula (1871—1942) Rómában élt szolgálattevő kamarásként, mikor kinevezték a Pécsi Püspökség élére 1905-ben. Megalapította a Püspöki Nyomdát és megindította a katolikus lapkiadást. Nagy' összegű alapítvánnyal támogatta a jezsuita rendet, rendházat, kollégiumot és főgimnáziumot építetett. Támogatta a Pécsi Egyetemet, letétként átadta a Klimo könyvtárat. Sokat tett az egyházmegyei tanításügy fejlesztéséért is, több elemi iskolát épített az egyházmegyében. Az egyházmegyét 1926-ig vezette, amikor a Kalocsai Érsekség vezetésével bízták meg. Tervezett
