Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
24 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) Eg)' másik, az ifjúságra még nagyobb hatást gyakorolt — Szabó Dezső véleményéhez hasonló - megállapítást is tett: a nyugati, elsősorban német kultúra elutasítását és Magyarország nem Közép-, hanem Kelet- Európához való tartozását. Mint látni fogjuk, ez a gondolat olyan meghatározó volt az ifjú protestáns nemzedékben, hogy érdemes kicsit hosz- szabban idéznünk: „A koncepciónélküli magyar értelmiséget kezdettől fogva azzal «főzték», hogy Magyarország a művelt Nyugat szerves tagja, és az a feladata, hogy a nyugati műveltség védőbástyája legyen a barbár Kelet támadásai és pusztító hatalma ellen. Ezt a tételt történelmi fejlődésünkben semmi sem igazolja. [...] Magyarország a valóságban Kelet- Európa, még pontosabban Kelet- és Nyugat-Európa szellemi vízválasztó vonala. Hazánknak ez a peres föld, hadszíntér, senki vagy mindenki földje voltát ezzel a fogalommal fejezték ki és egyben kendőzték gyarmatosítóink: Közép-Európa. Közép-Európa nincs, helyette a Német-Római Szent Birodalom van a valóságban. Ha tehát elfogadtuk azt a tételt, hogy Magyarország Közép-Európa része, voltaképpen azt állítottuk, hogy Magyarország a történelem folyamán mindenkor a Német-Római Szent Birodalom integráns, szerves tagja volt. Ez utóbbi állítás természetesen éppolyan történelmi hazugság, mintha Közép-Európát emlegetnénk. [...] A kendőzeden igazság ez: Magyarország Kelet-Európa legnyugatibb pontja, Nyugat-Európa történelmi élete kezdete óta a magáénak tekintette, Magyarország ennek ellene állt, ezért gyöngülésének történelmi pillanata óta (a mohácsi vész után) megkezdte gyarmatosítását. A gyarmatosító törekvés elleni harc neve az, hogy Kelet-Európa. [...] A gyarmatosítás mindig akkora területen folyt, amekkorát a Habsburgok kezükben tartottak, és ott, ahol pillanatnyilag a török volt az úr, vagy meg sem kezdődött, vagy szünetelt.”91 A fiatal protestáns nemzedék az 1930-as években hangját elsősorban a sajtóban hallatta. Mint említettem, mindegyik nagy ifjúsági szervezetnek megvolt a maga lapja, melyekben az egyesület életéhez kapcsolódó tudósítások mellett előfordultak aktuális kérdésekről szóló, tudományos igényű írások is. A legjelentősebbé az SDG 1932-ben alapított Új Magyarság című lapja vált, melynek első évfolyamán - hasonlóképpen a Korunk S^ava „aktív katolikus orgánum” megnevezéséhez — az „aktív kálvinista folyóirat” cím szerepelt. A lap, mely 1934 szeptemberétől Magyar Út néven jelent meg, a fiatal protestáns értelmiség legfőbb fómmává vált. A Magyar Utat a katolikus Korunk S^ava és Új Kor protestáns párhuzamának tekinthetjük, szellemiségét jól jellemzi Kiss Sándor ismertető cikke az első számban: KARÁCSONY SÁNDOR: Új magyar szellemi front. In: UŐ: A magyar demokrácia. Pécel, 2002. 27-28. p.
