Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
96 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) tást a lelkipásztorok és híveik számára. Szükségessé vált egy új, mind a négy egyházmegyét érintő szabályzat kidolgozása. Nem ismerjük a név szerinti szerzőket, csak azt tudjuk, hogy ezek az új rendeletek 1595-ben láttak napvilágot „Felsőmagyarországi cikkek” néven. A törvénykönyv 551 cikket foglalt magába. Pontosabban részletezte elődjénél a prédikátorok és tanítók feladatait, valamint kimondta, hogy a kiközösítés nemcsak az egyháztagokat, hanem a gyülekezeteket is éppúgy érinti, ha a szükség úgy hozza. Előírta a kápláni tisztség visszaállítását, továbbá az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyezett az egyházfegyelemre. A protestáns felekezetek vezetői igyekeztek nagyobb figyelmet szentelni a gyülekezeti élet egészére. Ezek a törvények a mai napi azt éreztetik az olvasóval, hogy nem volt mindegy, mi történik egy gyülekezeten belül. A hívő egyháztag életének legalább egy területén, mégpedig a vallást érintő kérdések pontján biztonságban érezhette magát. Volt egy' közösség, mely odafigyelt rá. Ennek a közösségnek szabályai voltak, melyek meghatározták nemcsak a gyülekezet, hanem a magánélet hétköznapjait is, ugyanakkor irányt adtak a vallás és a hit dolgaiban. A „Felsőmagyarországi cikkek” mellett hasonló feladatot töltöttek be a „Borsod-Gömör-Kishonti cikkek”, valamint a „Zempléni cikkek” alatt ismert kánonok.72 A protestáns felekezetek kettéválása Súlyos problémát okozott az is, hogy a protestantizmus nem volt egységes. A svájci reformáció térhódítása következtében ugyanis a lutheri irányzat elveszítette magyar ajkú követőinek a legnagyobb részét, ráadásul meg kellett küzdenie a saját soraiban felmerült nehézségekkel is, az erdélyi szászság között csakúgy, mint a Felvidéken. A vita az ortodox lutheránusok és az ún. kryptokálvinisták, vagyis Melanchton követői között robbant ki. Az 1577-ben keletkezett ortodox lutheránus hitvallás, a „Formula Concordiae” — mely a két irány egyesítését kívánta volna elősegíteni — Magyarországra eljutva, csak még jobban elmérgesítette a viszonyt, kettészakítva ezzel a hazai evangélikusok táborát. Az elfajuló hitvitákba a kryptokálvinisták oldalán a tiszáninneni reformátusok is bekapcsolódtak. A két felekezet amúgy' sem túl jó kapcsolatát a kialakult helyzet tovább rontotta, és végül kettéváláshoz vezetett.73 Kivételt ebben Ung és Zemplén megyék jelentettek, ahol a Felvidék más részeivel ellentétben, nem váltak szét az evangélikusok és a kálvinisták.74 Néhányan „uniót” emlegetnek, mely 1597-ben jött volna létre, erre azonban nincs hiteles dokumentum. Egyszerűen egy történelmi folyamat részeként maradt fenn a régi állapot. A szakadás itt nem történt meg, tehát unióra sem volt szükség. Ily módon egy egyházmegye kebelében 12 Zoványi, 1977. 169. p. 1 Tóth-KAsa-Tőkiíczki, 1999. 157. p. 74 Zoványi, 1977.169. p.
