Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében

Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 93

István, Thúri Farkas Pál és Szegedi Kis István tették meg. Mindhárman Melanchton követőinek vallották magukat, ám krisztológiájuk és úrvacsoratanuk mégis inkább a kálvini tanításokat követték. Kálmáncsehi Sánta Márton zwingliánizmusától szigorúan elhatárolódtak.61 1559-ben csatla- kozott hozzájuk Dávid Ferenc és Heltai Gáspár. Ugyanebben az évben látott napvilágot Fleltai kolozsvári nyomdájában — a medgyesi és marosvásárhelyi hitvitákat követően — az első magyar hitvallási irat „Az úrnak vacsorájáról való közönséges keresztyéni vallás” címmel. Ez a hitvallás Zwingli teológiájának hatását mutatja.62

Fontos állomást jelentett ugyancsak a Debrecen-Egervölgyi hitvallás megjelenése 1561-62-ben. A tiszáninneni egyházmegyék képviselői első zsinataikat Tarcalon tartották. A legjelentősebbnek ezek közül az 1562. évi számított, ahol Kopácsi István elnökletével, a lutheránusok heves tiltakozása ellenére elfogadták Béza 1560-ban készített latin nyelvű genfi vallástételét, de egyes részeit kihagyták, vagy átdolgozták. Ilyen kihagyott rész volt az, melyben Béza a legfőbb egyházi tisztség betöltéséről beszélt. E tisztség betöltőjének jelölésére a dékán, illetve a superintendens címet ajánlotta. Kimondták, hogy az úrvacsorát ostya helyett kovászos kenyérrel kell kiszolgáltatni, a pre- destináció tanát pedig tanítni kell, mint üdvösségre szükséges hitcikkelyt. A zsinat 1564-ben Tordán folytatta munkáját, így született meg a Tarczal- Tordai hitvallás.63 A zsinatokon természetesen az ungiak is részt vettek és a többiekkel együtt megerősítették állásfoglalásukat a kálvini tanok mellett. Visszatérve a tarcali zsinathoz, további eredményei közé tartozott az is, hogy létrehoztak egy főbb lelkipásztorokból álló szervezetet, melyet „presbytériumnak” neveztek el. Hatásköre a középkori püspöki jogkört ölelte fel és az esperes legfőbb tanácsadó testületéként működött. Valószínűleg ez volt az a zsinat, mely megteremtette az alapját a már említett fraternitások közti szövetségnek. Ugyancsak a középkorra vezethető vissza a „senior” elnevezés, mellyel az esperesi tisztet is viselő prédikátorokat illették. Helyetteseik a „conseniorok” voltak. A traktus vezetőit a fraternitások képviselői együttesen választották meg. A zsinatokon elnöklő espereseket archidiakónusoknak nevezték. Egyikük neve fönnmaradt 1664-ből, Gönczi Andrásnak hívták. Egyes állítások szerint ezek a „presbytériumok” azonosíthatóak a cseh testvérek kistanácsával, vagy azzal az intézménnyel, melyet Szegedi Kis „senatus ecclesiasticusnak” nevezett. A mai presbitériumokhoz még természetesen semmi közük nem volt. A fontiek alapján ismét szembeötlő hogy mind a szerkezeti felépítésben, mind pedig a tisztségek megnevezésénél miképpen köszönnek vissza a középkori tradíciók és a katolikus egyházszer61 TÓTHtiCÁSA István -TŐKÉCZKI László: Egyháztörténet I. Bp., 1999. (továbbiakban: TÓTH-KAsa-TÓKÉCZKI, 1999.) 154., 158. p.

62 PACZOLAY ISTVÁN: Magyar református hitvallások a XVI. században In: Élet a reformáció századában. Képek a magyar keresztyénség múltjából. Szerk.: DrASKÓCZY ISTVÁN. Bp., 1941. (Református írások 10.) 21. p.

63 Uo. 22. p.