Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 81 Mátyás király az államigazgatásba megfelelő műveltségű munkatársakat kívánt, akiket az ország kialakult szokásainak megfelelően egyházi javadalmazással fizettek. Ezt még az Anjou uralkodók vezették be, akik orvosaikat jutalmazták ilyenképpen. A tisztviselők tehát egy-egy jól jövedelmező apátság, vagy prépostság, esedeg püspökség anyagi előnyei miatt léptek egyházi pályára, sokszor kényszerből, anélkül, hogy erre lelki jellegű indíttatást éreztek volna. A legtöbben — érezve ennek a visszásságát — csak akkor szenteltették magukat pappá, mikor elérték a püspöki méltóságot.3 A helyzet csak a 15. század utolsó éveiben indul lassú változásnak. Mátyás központosítási törekvéseinek egyik eredménye az volt, hogy uralkodása vége felé egyre több világi ember került vezető pozícióba, kincstári fizetéssel. Átmeneti kor volt ez, mely átnyúlt aló. század első éveibe is. Sajnos ekkora a magyar egyház legfelső rétege elvilágiasodott, erkölcsi vezetésre alkalmatlanná vált. A fontiek azonban nem jelentik azt, hogy a reformáció megjelenésének oka Magyarországon a klérus hanyagsága lett volna, vagy az, hogy magára hagyta volna a híveit. A hiba valójában abban rejlett, hogy a reformzsinatok — bár jól látták a felmerülő igényeket, érzékelték az emberek megváltozott gondolkodását — nem a felmerülő lelki szükségleteken próbáltak meg segíteni, hanem a régi, középkori szokásokat próbálták meg még inkább kihangsúlyozni. A régi formákkal szemben elkeseredett küzdelem kezdődött egy bensőségesebb spirituális életet hirdető, kornak jobban megfelelő egyházi élet igénye után.4 Az egyházi vezetésnek ez a szellemi rövidlátása okozta azt a hibát, hogy hagyták ellaposodni a prédikációkat. Nem látták be, azt, hogy sem a liturgia, sem pedig a szentbeszédnek nevezett skolasztikus szőrszálhasogatás nem tudja többé kielégíteni a hétköznapi ember szellemi és érzelmi igényeit. Fokozottan igaz volt ez a nagyobb városok humanista műveltséggel már átitatott műveltebb rétegeire. Nyilvánvalóvá vált, hogy a 15. században Magyarországon szintén uralkodóvá vált egyházi élet nem volt alkalmas arra, hogy a híveket önállóan gondolkodó és cselekvő keresztyénné tegyék. A társadalom tehát fogékonnyá vált az egyházszervezeti reform befogadására és kívánatosnak is tartotta azt.5 Reformokra volt szükség a hazai szerzetesrendek körében is, ahová viszont — a pálosokat kivéve — meglehetősen szabados életvitel gyűrűzött be. Vezetőik szigorú fegyelemmel próbálták fegyelemre kényszeríteni őket. Az egyszerű emberek közt sűrűn megforduló kolduló rendek szerzetesei voltak azok, akik az egyházban felismerték végül a megújulás sürgető szükségességét és az első kezdeményezések is innét indultak ki. 3 4 BlTSKEY ISTVÁN: Hitviták tüzében. Bp., 1978. (továbbiakban: BlTSKEY, 1978.) 21. p. MÁLYUSZ, 1971. 193. p. BlTSKEY, 1978. 24. p. 5
