Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egyházi kapcsolatok Pécs és Zágráb között
68 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) budafelhévízi préposti javadalmat is vélhetőleg kezében tartotta.53 1526 tavaszán püspöki méltóságra emelkedett. A kinevezésre nemcsak az addigi kiváló szolgálataiért számíthatott joggal, hanem a kancellári hivatalt sem viselte azelőtt senki püspöki rang nélkül.54 Burgio pápai követ elérte, hogy Macedóniai László szerémi püspök a pécsi prépostságért és az egri őrkanonoki méltóságért cserébe átengedte püspökségét.55 Pétervárad elestének hírére, a pápához intézett levelében már azt írta, hogy szerémi püspökből újra pécsi prépost lett.56 A mohácsi csatából „szerencsésen” Pozsonyba menekült,57 ahol megírta a tragédia történetét.58 Pécsi (1532-1537), végül váci (1537—1539) püspök lett.59 Vácott fejezte be mozgalmas életét.60 * 5’ Nincsenek olyan adatok, melyek alapján teljes bizonyossággal állítható lenne e javadalom viselése, de Kujáni valószínűsíti. KujÁNl, 1913. 23. p., 1. sz. jegyz. Kancellárrá történő kinevezése is igen elhúzódott. Ennek hátterében Szálkái László esztergomi érsek, főkancellár állhatott. FRAKNÖI, 1902. 373-381. p.; SÖRÖS, 1907. 27- 34. p. Szálkái szerepének újraértékelését Kubinyi András végezte el. Ld. fentebb. 3 Az egri custodiatustáX, kárpótlásért cserébe, Bonzagno János — aki Brodariccsal baráti viszonyban állt - lemondott. A pápához intézett levelében Brodarics arra kérte VII. Kelement, hogy „méltóztassék neki valami 500 aranyas vagy nagyobb javadalmat adni”. Mon. Vat. II/l. 351. p.; KOLLER. V. 52-53., 182. p.; AlGL, PAULUS: Historia brevis venerabilis capituli cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis a prima ejusdem origine usque finem anni 1838. Quinque-Ecclesiis, 1838. 77-78. p.; SÖRÖS, 1907. 34., 37. p. 3> 1526. 07. 27.: „Illud preterieam me ex episcopo Sirmiensi rursus praepositum Quinqueecclesiensem esse factum: omnia castella, vili, episcopatus illius, tota diocesis est in hostium potestate.” ThhineR, AUGUSTINUS: Vetera monumenta historica Hungáriám illustrantia. Tom. II. Romae, 1860. (továbbiakban: TheiNHR, 1860.) 674- 675. p.; SZAKÁLY Ferenc: Virágkor és hanyadás, 1440-1711. Bp., 1990. (Magyarok Európában II.) 113. p.; FRAKNÖI Vll.MOS: A Hunyadiak és a Jagellók kora. In: A magyar nemzet története. IV. köt. Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp., 1896. 500. p.; Sörös, 1907. 46. p. Szerencsésnek tekinthető, hisz életben maradt, de meglehetős viszontagságok közt érkezett meg szeptember 6-án. A táborban elveszítette készleteit, útközben elpusztult a lova, cseh katonák elfogták és kifosztották. SÖRÖS, 1907. 62. p. 58 De conflictu Hungarorum cum Solymano turearum imperatorem ad Mohach. Krakkóban (1527) és Baselben (1568) jelent meg. Kiadása: KULCSÁR, PETRUS. Ed. Bibliotheca Scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova. Budapestini, 1985. Pozsonyban kelt az a levele is, melyet a lengyel alkancellárhoz írt, és amelyben beszámolt arról, hogy elvesztette püspökségét, pécsi prépostságát és az esztergomi kanonoki stalluma is veszélyben van. SÖRÖS, 1907. 63. p.; PETROVICH, 1956. 24. jegyz. 5> KujÁNl, 1913. 23. p.; BÓNIS, 1971. 314. p.; Fricsy ÁDÁM: A pécsi egyházmegye püspökei. In: Pécsi Szemle, 2001 tavasz. 22-23. p.; Koi.lányi, 1900. 136. p. 60 1539. 11. 07. Kujáni, 1913. 61. p.; vö. Sörös, 1907. 145. p. I. János király mellett állt 1527. március közepétől egészen haláláig, mint egyik leghűségesebb híve. Ld. BARTA GÁBOR: Humanisták I. János király udvarában. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk.: R.VÁRKONY1 ÁGNES. Bp., 1987. 194. p.
