Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 19 A reformátusságot is hatalmas megrázkódtatásként érte Trianon, még ha ennek következtében a maradék országban meg is nőtt némiképp számarányuk a többi felekezethez képest. A református vezetésre is természetesen hatott a korszak nacionalizmusa, amit csak erősített az egyház történelmi hagyománya, Bocskai és Bethlen öröksége, a Habsburg-ellenes nemzeti szabadságharcok emléke. Azonban mégsem állt teljesen egyöntetűen a rendszer mellett, voltak, akik sok kérdésben - így a „dunavölgyiségben” is — jóval libe- rálisabban és demokratikusabban gondolkodtak, mint „elvárták” volna tőlük. Ezt a csoportot elsősorban Baltazár Dezső tiszántúli püspök és a később hivatalában őt követő Révész Imre debreceni lelkész képviselte, illetve a hozzájuk csadakozó Karácsony Sándor, Victor János, Bereczky Albert és Sebestyén Jenő.66 Ezt a progresszív tartalmú irányzatot a kormányzat és a református vezetés konzervatív szárnya igyekezett mindjobban visszaszorítani,67 azonban ez nem sikerült, az ifjúsággal karöltve továbbra is bírálták a kormányzat politikáját, sőt, részt vettek az 1930-40-es évek fordulóján jelentkező antifasiszta mozgalmakban is.68 Nem támogatták a rendszer irredenta külpolitikáját sem, Balthazár 1930-ban a francia kormány külügyi bizottsága előtt bírálta a magyar vezetés politikáját, a német orientáció helyett a szomszédos államok felé való közeledést ajánlotta Kossuth Duna-konföderáció-terve alapján. Mondanunk sem kell, hogy itthon ezt nem hagyták szó nélkül.69 Balthazár 1936-ban bekövetkezett halálával Ravasz László dunamelléki püspök lett a rangidős püspök, a református egyház legnagyobb tekintélyű vezetője, és így az egyetemes konvent elnöke is, bár Kónya István szerint már korábban is - legalábbis a politikai életben -nagyobb volt súlya és szerepe.70 Ravasz egészen eltérő politikát folytatott, teljes mértékben azonosult a rendszerrel, annak külpolitikai elképzeléseit is a magáévá tette.71 Egyértelmű célja a történelmi Magyarország visszaállítása volt, a Duna-völgy minden más jellegű rendezésére irányuló elképzelést elutasított. Számtalan írásában és beszédében tett hitet emellett: „A magyarság a maga természetes életterét: a Kárpát övezte Duna- medencét, ma még egymaga nem tudja betölteni. Ezen e területen más népek ideszakadt csoportjai is élnek. Mindegyiknek meg van a 66 67 68 69 70 KORMOS LÁSZIjÓ: A református egyház a magyar politikai életben. In: BARTHA TlBOR — MAKRAI LÁSZIjÓ (szerk): Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből, 1867-1978. Bp., 1983. (Studia et Acta Ecclesiastica V.) (továbbiakban: KORMOS, 1983.) 278. p. Uo. 279. p. Uo. 292. p. Uo. 280. p.; L.ENDVAI, 1987. 16. p.; KÓNYA ISTVÁN: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967. (továbbiakban: KÓNYA, 1967.) 77-79. p. Kónya, 1967.103. p. Uo. 103-104. p. 71
