Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 45 »1. Minden felebaráti kötelességek, melyek szent irományainkban taníttatnak, nemcsak izraeliták, hanem egyenlőképpen minden nem izraelita iránt is szentül teljesítendők; mert mi minden embert, akármi vallást kövessen, valódi felebarátunknak tartunk. 2. Magyarországot valóságos és egyedüli hazánknak elismervén, azon leszünk, hogy irántai szeretetet s nemzetiségéérti buzgalmat becsepegtessük híveink szívébe. 3. A népmívelődés becsét méltányolván, minden lelkészi befolyásunkat arra fordítandjuk, hogy községink kebelében jó és célszerű népiskolák alakuljanak. 4. Mindent, ami casuisticai munkáinkban a mondottakkal meg nem egyezik, elavultnak s érvénytelennek nyilatkoztatván, minden kitelhető módon törekednünk, hogy előadott elveink mind élő szó, mind írandó s általunk helybenhagyandó tankönyvek által terjesztessenek népünk között.« E javaslatok valósulása nyomán mindenki nyer. Nyer a kormány — értelmes s mívelt alattvalókat, nyer a haza — becsületes fiakat; nyer a nemzetiség — lelkes s buzgó ápolókat; s nyerjük mi magunk — lelkiismeretünk békéjét, istenünk tetszését s azon méltánylást, minél fogva a zsidókérdés nem lesz többé hasonló Penelope ruhájához, mely ma szövetik, hogy holnap felbontassák!”152 Nem tudjuk, milyen hatást váltott ki Löw Lipót programja zsidó és nem zsidó körökben. Úgy tűnik, hogy' erről a részleges asszimiláció napirendre kerülése elterelhette a figyelmet. Mint Horn Ede A forradalom és a %sidók Magyarországon című művéből kiderül, a reformot valló fiatal zsidó értelmiségiek valóságos árulást láttak a részleges asszimiláció igényében. Löw Lipót is feltehetően a Kunewalder-féle tervezetet akarta ellensúlyozni, amikor az általános vallásszabadság felé akart előre lépni, paradox módon — mint fentebb láthattuk — a Kossuth-féle egybeolvadási ajánlatban foglaltakkal sokban egybehangzó javaslatot tett. Ezzel a fiatal reformerek is egyetérthettek, miközben bennük is dolgozhatott valami rossz érzés, hogy mintegy három éve Kossuth nem önálló cikkben válaszolt Löw Lipótnak, hanem csak kioktató megjegyzésekben. Tartalmilag viszont éppen a reformra hajló fiatal radikális zsidó értelmiségiek vették át a kossuthi diskurzus egyes fordulatait, érvre érvvel próbáltak válaszolni. Párbeszédet folytattak. Ebben az ún. asz- szimilációs diskurzusban kétségtelenül benne rejlett az alku mozzanata, de olyformán miként a nemzet-építő politika egészében. Zsidó részről, pontosabban zsidó világi alapon ezt „programot” éppen az említett évkönyvben Diósy Márton — író, 1849-ben rövid időre Kossuth Lajos kormányzó titkára — foglalta össze az elsők között — „Vezérszózat”-ként. Amikor az író hitvallását ismertetjük, akkor azt az 1848-i zsidó hangulatot is szeretnénk jellemezni, amelynek Horn Ede egyik hordozója és alakítója volt. LÖW LlPOT: Javaslat a zsidóügy iránt. In: Pesti Hírlap, 1847. 901. sz. (június 22.)
