Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
44 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) zött, arra, hogy a zsidóságnak a polgári lét kritériumainak eleget tevő részét emancipálják. A „Magyarországi és kapcsolt részekbeli Izraeliták nevében” a pesti hitközség világi elnöke Kunewalder Jónás és egy 22 tagból országos választmány 1847-re ki is dolgozta ennek részletes tervezetét, amelyet óvatos formában az országgyűlés elé is felterjesztettek,148 de előtte körlevélként megküldték a megyéknek és nagyobb tekintélynek örvendő közíróknak, tisztségviselőknek, pártfogásukat kérve.149 Horn Ede A forradalom és a zsidók Magyarországon című munkájában gunyorosan is számolt be erről. De azt nem említette, hogy a választmány egyik tagja volt az az — egyébként tarnopoli születésű — Holländer Leó, akivel Pulszky Ferenc is jó barátságot ápolt, és az 1830-as években együtt járták be Itáliát,150 később 1848-ban a magyar kormány szabadságharcát csak az emancipáció fejében akarta támogatni, aztán a honvédseregben őrnagyi rangig vitte, méghozzá Komáromban. Láttuk, Horn Ede is itt lett tábori lelkész, ezért meglepő, hogy az egykori rabbi úgy tudta, legalábbis A forradalom és a Zsidók Magyarországon című munkájában írta, hogy egyeden zsidó sem lett törzstiszt, holott többen is voltak.151 A kossuthi javaslat és a részleges asszimiláció programja — másrészt — a radikális reform híveit még nagyobb aktivitásra ösztönözte. Annál is inkább, mert maga Löw Lipót a Kossuthtal való vitájából valamit megszívlelt, amikor 1847 júniusában a sajtóban programot hirdetett, és — talán Kossuthra való neheztelése jeleként - Deák Ferenc 1840-i bíztató szavait idézte: „idővel kedvezőbb körülmények s az izraeliták polgári s erkölcsi kifejlődése ki fogják azt — az izraeliták polgárisodását — lépcsőnként eszközölni”. Az időközben már Pápán működő rabbi „neutrális”, azaz: semleges teret keresett, „melyen mindazok találkozhatnak, kik e kérdést részvétük- s figyelmökre méltatják. E tér neve: belső nemesbülés, nevelési javulás, erkölcsi kifejlődés, társodalmi átalakulás.” Ezen átalakulás kieszközlésére pedig a törvényhozást és az izraelitákat egyaránt cselekvésre szólította fel. Az or- szággyűlés törvényben mondja ki: „Hogy egy esztendő múlva csak az vétethessék fel rabbinak, ki legalább egy élő nyelven folyvást és helyesen olvasni s írni tud; három év múlva csak olyan választathassák, ki a honi nyelvben tökéletesen jártas; hat év múlva csak az tétethessék e hivatalba, ki nyilvános intézetben a philosophiai tudományokat végezte.” Továbbá törvény írja elő, hogy minden hitközség tartson fenn rendezett iskolát, három éven belül alapítsanak tanítóképzőt, hat év múlva pedig rabbiképzőt. „A magyar rabbik pedig ünnepélyesen nyilatkozzanak, hogy: 148 Vhniítianrr, 1922.158-162. p. m Tolna Megye Levéltára. Megyegyűlési jegyzőkönyv, 1848:2466. sz.; Kazinczy Gábornak küldött példány: MTAKK, Tört. 2-86. sz. 1511 PUJÄKY, 1958.1. köt. 83., 80., 85. p. 151 Bon A GÁBOR: Az 1848-49-es honvédsereg zsidó születésű tisztjei. In: Múlt és Jövő, 1998. 1. sz. 61-62. p.
