Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
16 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Az ifjú Horn Ede tehát hamarább találta magát szembe a hagyományhűséggel, mint azt életrajzírói jelezték, még mielőtt Pestről írni kezdett volna a szabadelvű német zsidó lapokba. Ez az összeütközés törvényszerű volt. Ekkortájt a magyarországi zsidók eleve valamiféle belső konfliktushelyzetbe születtek. „Magyarország — olvasható az egyik lipcsei zsidó lapban - önmagában zárt világ, amely a zsidóság mindkét hemiszfé- ráját és szembenálló nézetét: az ultraracionalistákat és ellenlábasaikat, a merev ortodoxokat egyesíti.”47 Más szóval Magyarország a hagyomány és újítás, az ortodoxia és reform frontországa lett Kelet és Nyugat között. A közép- és kelet-európai zsidóság sajátos belső dinamikával jellemezhető vallási-etnikai közösséget alkotott. Vallása valamiféle nemzetekfölötti jelleget kölcsönzött neki. Jogi helyzete miatt nemzetekalatti státuszt foglalt el. Mint etnikai közösség nemzetekközötti életet élt. Ugyanakkor jogi helyzetét tekintve rendkívül sokszínű az európai világ. Franciaországban emancipálták a zsidókat, teljes jogú francia állampolgárok voltak, Angliában egy-két szimbolikus mozzanattól eltekintve majdnem emancipáltnak tekinthetők, Németország — hogy ahistorikus kifejezéssel éljünk — a jogviszonyok valóságos mozaikja, volt olyan része, ahol kivitelezték az emancipációt, volt ahol középkori gettóviszonyok uralkodtak, de a fejlődés iránya egyértelműnek tűnt. Német nyelvterületen bontakozott ki az a zsidó felvilágosodás és liberalizmus, amely Magyarország fejlettebb területein, egyes városaiban is teret hódított. Ez a felfogás a zsidót vallásnak és nem nemzetiségnek, etnikumnak tartotta, és ezt a vallást meg is akarta egyben reformálni, a feleslegesnek tűnő hagyományokat, szokásokat fel akarta számolni. Keleten — Magyarország peremterületein és keleti és északkeleti részein — viszont a zsidóvilág megőrizte zártságát, hagyományaiba zártan élt. A zsidóság zöme a maga táji és társadalmi differenciáltságában is valamiféle etnikai foglalkozási csoportot alkotott. A zsidók zöme — eltekintve értelmiségi rétegétől — kereskedő, kézműves, vállalkozó volt, földműves ritkaságszámba ment. A Habsburg Birodalomban Magyarország valamiféle — korabeli kifejezéssel élve — paradicsomnak számított, természetesen csak a maga viszonylagosságában. Bár a városok igyekeztek kirekeszteni a zsidókat, mégis Pesten, Pozsonyban biedermeier életformát élő polgári réteg alakult ki, és a nemesi birtokokon élhették világukat, hiszen a földesúrnak érdeke volt megbízható vállalkozókat befogadni. A központi hatalom sem adott ki olyan országos rendeleteket, amelyek például korlátozták volna a zsidók házasodási lehetőségeit, mint Morvaországban, ahol csak az elsőszülöttnek volt joga házasodni, vagy Galíciában, ahol a házasulandóknak a hatóságok előtt kellett vizsgáznia erkölcstanból. Ugyanakkor mégis valamiféle társadalomkívüliségben éltek, vallásuk meg47 Der Orient, 1840. 32. Id.: HAUSI.KR, 1976. 44. p.
