Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
14 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) séggel felvértezett zsidó értelmiségiek, akik, ha „megízlelték a haszkála örömeit”, akkor „olyan ideológiai csoportot alkottak, amely kereste társadalmát (nem úgy, mint a vagyonosok, akiknek nem volt kifejezett ideológiájuk, és egyszerre két társadalomhoz — a zsidóhoz és a világihoz — is tartozhattak). A társadalomban elfoglalt helyük egyaránt függött ideológiájuk zsidó és nem zsidó elfogadtatásától. Ez a helyzet kedvező klímát teremtett az ideológiai radikalizmusnak, mely nem vesz tudomást a világ konkrét állásáról és az egyénről, mint sajátos helyzetű és személyes érdekekkel bíró egyénről: ebben a klímában nőnek fel azok a mozgalmak, amelyek nem adják alább az egész — országos és emberi - közösség totális ideológiai forradalmasításánál. Egyfajta rossz kör jön létre. Valóságtól való elszigeteltségük a valóságtól távol eső ideológiákat fogadtatott el a mas^kilokkai; de ugyanez a valóságidegenség sarkallta őket politikai tevékenységre, ugyanis a támasz nélküli fiatal értelmiségiek csak úgy szerezhetnek biztos helyet a társadalomban, hogy mennél több ember kezdi hinni és elfogadni az ideológiájukat. Az efféle folyamatok magyarázhatják az értelmiség és a radikális mozgalom kapcsolatát, melyet több országban megfigyelhetünk.”43 Mindez a reformkori társadalmi forrongás része. A fejlemény a zsidó kommunikációs körnek és a magyar nemzeti kommunikációs körnek az összekapcsolódása. Minden radikális egyén és csoport hasonló kérdésekkel nézett szembe. Gondoljunk Petőfi Sándorra, akit ünnepelt a pesti utca, a képviselőválasztáson viszont már megbukott, a fenti forgatókönyvnek megfelelően... És ha sarkítjuk a fent írtakat, úgy is mondatnánk: A% apostol egy maszkil műve. Horn Ede a filozófia történetébe, közelebbről a Spinoza- értelmezésbe is beírta nevét, anélkül hogy ezt számon tartanák. Horn Ede tehát még nem foglalta el méltó helyét a magyar történelmi Panteonban. Ennek kijelentése persze közhely. De van igazságtartalma. A historiográfiai rítus kötelező eleme. Mint az is, ha jelezzük, hogy jelen munkánkkal is historiográfiai adósságunkból próbálunk törleszteni. Horn Ede eredetiségét próbáljuk bemutatni, azt, hogy miként lehet zsidónak maradni és magyarnak lenni. Életéből és munkásságából elsősorban olyan mozzanatokat próbálunk felidézni, amelyek a magyar—zsidó nemzeti identitás, a modern magyar nemzettudat kialakítására és kialakulására vetnek több fényt — amennyire egyelőre rendelkezésre álló forrásaink lehetővé teszik. Izgalmas, sok vonatkozásban ismeretien világba kerülünk. És ez mentse, ha olykor a kelleténél talán több, de eddig kevésbé vagy félreismert mozzanatot idézünk fel az egykori életből. Úti társként Horn Ede immár magyarul is megjelent művét vesszük magunk mellé, értesüléseiből Brn-David, JOSEPH: A modern zsidó társadalom kezdetei Magyarországon. In: Világosság, 1997. 8. sz. (továbbiakban: BEN-David, 1997.) 30., 20-21. p.
